Nem állítottem, hogy nehézharckocsit nem lehet kirakodni egy kikötõben, csak azt, hogy komolyabb felkészülést igényel. (Lásd a Tigerek Afrikában)
A szovjetek katasztófális arányu veszteségeit a harckocsi-harckocsi elleni összecsapásokban az 1943-1944-45-ös idõszakra írtam.(tudom volt fordított helyzet is, amikor T-34/85-ök lemészároltak Tiger B-ket, de azért ez nem volt jellemzõ.
Való igaz az a kijelentésem, hogy a szovjet harckocsik a gyalogság támogatására szolgáltak meglehetõsen sommás, amit pontosítani kell, mert ez nem igaz. A szovjet harckocsi csapatok feladata agyalogság harcának támogatása a z áttörés kierõszakolásában, majd a siker tovább fejlesztése (Bocs de ez a hivatalos terminológia) Ez a feladat jórészt a T-34-kre és a M4-ekre hátult a harckocsikkal való harc pedig a páncéltörõ körletek mellett a nem véletlenül, kifejlesztett nehézharckocsik (JSz-122), és azoknál sokkalal alkalmasabb vadászpáncélosok (SzU-100)feladata volt.
Nem vitatom azt, hogy kategóriájában a Sherman jó harckocsi volt, és mi több rengeteg volt belõle. Továbbá minden téveszmével ellentétben a német harckocscsapatok gerincét ebben az idõszakban jórészt Pz.IV különbözõ változatai képviselték, (és nem Tiger E-k és B-k, mint ahogyan azt sokan hiszik), amikkel már a siker reményében vehették fel a harcot, különössen a hosszú csövû változatok. (bár jegyezük meg azt is, hogy a brit csapatoknál három Sherman és egy Firefly alkotott egy szakaszt).