A T-35 -t a legkevésbé sem lehet könnyû vagy gyors harckocsinak nevezni. A méretetek érzékeltetésére:
Ráadásul semmi közük sem volt a Christie-féle felfüggesztéshez, azt ugyanis csak könnyû vagy közepes hk.-nál használták. Jellegzetes példa erre a szovjet BT-széria (lehet, hogy ezzel keverted?):
A Christie-féle futómûvek jól megkülönböztethetõek, mivel nagyméretû futógörgõkbõl állnak, visszafutó görgõk nélkül (pl. ilyen a T-34 is). Néhány típusnál meghajtott futógörgõ is volt, ezeket közúton lánctalp nélkül, nagy sebességgel is használhatták. De a T-35 jól láthatóan nem ilyen.
Ennek ellenére igazad van abban, hogy a nem volt sikeres konstrukció. A többtornyos harckocsik nem válltak be, a tornyok súlya miatt lehetetlen volt rendes páncélt tenni a jármûre, és még így is lassú és megbízhatatlan, túlterhelt lett. A személyzetnek baj esetén esélye sem volt a menekülésre.
És hát amikor kényszerûségbõl bevetették õket, akkor még a sokkal jobb konstrukciók is hatástalannak bizonyultak a harcokban, elsõsorban az alkalmazott taktika és stratégia miatt.