A WTC tornyokban egy átlagos napon több, mint 50.000 ember dolgozott. Ha fanatikus terroristák lettek volna az elkövetõk, egy ilyen gondosan kidolgozott merényletet bizonyára akkor hajtottak volna végre, amikor "minél több átkozott kapitalista üzletember" tartózkodik a tornyokban, ergo bizonyára nem 9 óra elõtt, amikor még kevesen vannak az épületekben, és a felsõbb vezetõk sincsenek a helyükön. Kezdetben több tízezer áldozatról szóltak a híradások, ám a számok gyorsan csökkentek. Hónapokkal késõbb újra lefelé korrigálták az áldozatok számát. 2002.01.09-én az áldozatok száma 2893, beleszámítva a repülõgépeken lévõket személyzettel, valamint a 300 tûzoltót. Ez "csak" 1500 személy tornyonként. Ez így is borzasztó, de akkor is marad a tabu-kérdés: Hol voltak a többiek??? Rögtön egy másik tabu-kérdést vet fel az elsõ kérdés, mégpedig: A támadások utáni híradások szerint a WTC tornyok voltak az arab világ szemében a cionista-zsidó világgazdasági hatalom fellegvárai, és ezért lettek a támadások fõ célpontjai. Ezen körök hány magasrangú vezetõje vált a merényletek szerencsétlen áldozatává?
22. Haszon a tõzsdén.
2001 szeptember 17-én a CBS ?60-Minutes? c. mûsorában a következõrõl tudósít: Magasrangú amerikai személyiségek a kormány és a CIA köreibõl, röviddel 09.11. elõtt eladták a légitársaságokban lévõ részvénycsomagjaikat. Hivatalosan erre azt közölték, hogy az eladásokat követik, de semmi nem történt és az ügyet többet fel sem említették a médiában. Független nyomozati szervek felfedezték, hogy a legaktívabb személy a börzei tranzakciókban egy bizonyos A. Krongard nevû úriember volt, aki a CIA Executive Director-ja, azaz a CIA hivatalban lévõ igazgatója. (Lásd pl.. in http://globalresearch.ca/articles vagy www.tetrahedron.org)
23. Hangulatkeltés az új világrendhez.
A harmincas évek óta tündököl az 1$ bankjegyeken egy piramis képe, "a mindent látó szem"-mel, alatta a következõ felirat ?Novus Ordo Seclorum?-magyarul "új világrend". Amióta Bush (sen.) 1990.09.11-én megtartotta beszédét, a kifejezés általánosan ismert. Az amerikai rezsim, amely a jelenlegi elnököt kissé ironikusan békeszeretõnek mondja, nagyon is harcias. Mióta a bölcs amerikai elnök, Monroe által hozott törvényt (semmilyen helyi konfliktusba való be nem avatkozás, az USA területén kívül) az elsõ világháború alatt Wilson elnök eltörölte, az amerikai rezsim számtalan háborút viselt, és olyan tömeggyilkosokkal, mint pl. Sztálin, leállt tárgyalni. Gondoljunk csak a II. világháború végén a békekonferenciára, ahogy az amerikaiak "békésen" ücsörögtek Sztálin mellett. Milyen volt az amerikai béke a II. világháború után? Míg zajlott a hidegháború, tényleges háborúk is folytak USA jelenléttel:
Korea (1950 - 1953), Guatemala (1954, 1967 - 1969), Indonézia (1958), Kuba (1959 - 1961), Belga-Kongo (1965), Vietnam (1961 -1975), Laos (1964 - 1973), Kambodzsa (1969 - 1970), Grenada (1983), Iran (via Irak, 1980 - 1988), Líbia (1986), Panama (1989), El Salvador, Nicaragua (nyolcvanas évek), Irak (1991óta), Bosnia (1995), Sudan (1998), Szerbia (1999).
És most Afganisztán. Nemsokára Szomália? Irak? Jemen? Hova fog ez vezetni?
Informatika és tudomány
