akkor hogy lássuk, jól értem-e (igazából amit én errõl eddig is gondoltam, mert a válaszokból kicsit hiányolom az igazi okot): van egy növény, szórja a magokat, mint bolond a lisztet. ha ez jó módszer, akkor az utód megmarad és az is szórja. ha nem jó módszer, akkor nem marad fenn az utód és nem is lesz olyan genetikai anyagú utód (mert ugye utód sem lesz), aki szórhatná.
és akkor a lényeg szerintem: az hogy fennmaradok, nem csak a genetikai anyagom függvénye, hanem a környezetemé is. az a növény, aki szórja a magot és jó messze tõle is JÓ KÖRNYEZETI FELTÉTELEK vannak, akkor azon a helyen ez egy jó stratégia. ha nem jók a körülmények, akkor ez a szaporodási mód abban a környezetben meg fog szûnni.
ha szûkös a termõföld tápanyag ellátottsága, akkor a szülõnek érdeke, hogy minél messzebb paterolja a porontyokat, ne élõsködjenek rajta. de ha messzebb nem jók a körülmények, de fenn is akar maradni, akkor azok a röptetõ szerkezetû magok maradnak fenn, amik elég messze, hogy a szülõt ne abajgassák, de még a termõtalajra röpítik az utódot, tehát annyira azért nem messze.
és bizony mondom néktek, ez igencsak jó optimálási módszer. eltekintve attól a sok redvás mag kifejlõdésétõl, ami sok energiát emészt. a magok száma is optimálható, valszeg.