a) Idézem: "magánhangzóval kezdõdõ szó elõtt és mondat végén hosszú sz-szel ejtjük"
(és írjuk ?)
b) Ez a szabály 3 estben a 4-böl így volt a "kibuta" üzenetében.
c) Az általad idézet szerzö leírása igencsak ellentmondásos (oximoronic)
d) Nézd meg a szóra vonatkozó Feltétels Mód - Jövö Idö-t."
MTA alltal kiadott A magyar helyesiras szabalyai cimu konyv(14. kiadas, 2000):
"lesz 69., 82., lett, legyen; ellesz nélküle, meglesz holnapra; de: el lesz foglalva, meg lesz elégedve; és: fent lesz, kinn lesz, rajta lesz, túl lesz rajta, úrrá lesz rajta, világossá lesz"
Eddig sehol sincs "lessz".
Nezzuk meg az emlitett 69. es 82. bekezdest.
"69. A lesz igealakot magánhangzóval kezdõdõ szó elõtt és mondat végén hosszú sz-szel ejtjük, de más helyzetekben – az ige többi alakjaihoz hasonlóan – röviddel. Ezért a szókép állandósága érdekében az egyszerûbb módon, azaz mindig egy sz
-szel írjuk: lesz; úgy, mint a többiben: leszek, leszel, leszünk, lesztek, lesznek."
Hoppa. Ugyanaz mint az elobb. Azt mondjuk nem ertem, hogy mi ebben az ellentmondasos. Az elso reszben arrol van szo, hogy van ahol roviden, van ahol hosszan ejtjuk. Utanna pedig leirja, hogy az egyszeruseg kedveert mindig egy sz-szel irjuk.
Na mindegy nezzuk a 82. bekezdest:
"82. A lesz, tesz, vesz, visz, eszik, iszik ige felszólító alakjaiban a módjel gy alakban járul az igék magánhangzós tövéhez: legyek (= le + gy + ek), tegyen, vegyük, vigyétek, egyél, igyanak stb. – A hisz ige felszólító alakjaiban hosszú gy-t ejtünk, és kettõzött gy-t írunk: higgy, higgye, higgyük, higgyétek stb. (Vö. 43.)
A tesz, vesz, visz, eszik, iszik, hisz ige tárgyas ragozású egyes szám 2. személyének rövidebb felszólító formáiban a -d személyrag a módjel nélküli magánhangzós tõhöz kettõzött alakban járul: tedd (= te + dd), vedd, vidd, edd, idd, hidd. (Vö. 39.)"
Hivatkozott 43. bekezdes:
"43. A felszólító mód -j jele a szótövek nagyobb részéhez -j (a rendhagyó ragozású jön ige rövid magánhangzós tõváltozatához pedig -jj) alakban kapcsolódik: lépjen, fújjon; szõjön, lõjön; jöjjön; stb.: – Más esetekben a tõvégi mássalhangzóval azonos hangként jelentkezik: ásson, vesszen, öntözzön, lopóddzék stb. – A t végû igékhez sajátos szabályok szerint járul. (Vö. 77–79.) – Az eszik, iszik, lesz, tesz, vesz, visz igék magánhangzós tövéhez -gy alakban járul: egyem, igyál, legyen, tegyek, vegye, vigyed. A hisz ige felszólító alakjaiban ez a -gy megnyúlt: higgyem, higgyen, higgyünk stb. (Vö. 55–58., 68., 82.)"
A hivatkozott 55–58., 68., 82. bekezdesekben sem emlitenek egyetlen egy kitetelt sem amikor mashogy kellene irni.