Eleve ott van a probléma, hogy megint magunkból indulunk ki. Mert ugye mi is az a rendezetlenség? Olyan sorrend, vagy bármi, ami számunkra rendezetlennek tûnik. Ránézel egy lefolyóra, és nem tudod megmondani, hogy az hogy fog lemenni, mert nagyon sokat nem tudsz róla, csak annyit hogy lefolyik valahogy... rendezetlenül.
Magyarán a tudományban a rendezetlenség = nem tudok róla annyit, hogy megmondhassam miért van pont úgy
Tehát ha valaki azt mondja, hogy az élet rendezetlen, kiszámíthatatlan események sorozatának segítségével jött létre, az lefordítva: "fingom nincs mitõl van élet, de vannak okai, hogy így történt. Ezeket az okokat viszont nem ismerem."
Ha nem lennének a keresztény nagyfejesek között ennyire elvakult emberek, láthatnák, hogy ebbe az elméletbe tökéletesen beleilleszthetõ Isten, mint olyan tényezõ, amit nem ismerünk. Véletlenszerû...
Szerû, mert nem az. Abszolút véletlen nem létezik, nem létezhet. Csak a mi szemszögünkbõl nézve létezik olyan, hogy véletlen.
"Véletlenül találkoztam a buszon a volt osztálytársammal." Ebben mi a véletlen? Azon események sorozata, amirõl õ nem tud.
Az a baj, hogy vannak akik nem azt mondják, hogy "nem ismerem a tényezõket, így nem tudom megmondani", hanem inkább "Te egy hülye barom vagy! Nem bírod felfogni, hogy márpedig ez van?! Nevetséges vagy vaze'!"
A vallás megadná azt a lehetõséget az embereknek, hogy szabadon választhassanak, õk miben hisznek. Milyen tényezõket fogadnak el. Igaz, hogy azok nem biztos, hogy pont azok a hiányzó tényezõk, de az embereket ez megnyugtatja, mert valamilyen támpontot ad, és nem kell a teljes sötétségben tapogatózni. Megvan a veszélye, hogy rossz dologban hisznek, de nekik így a jó. A vallási vezetõknek õket kéne segíteniük a döntésben, csakhogy... a többit már tudjátok