"A tudósok érzelmi alapon közelítik meg? Ezt mégis honnan veszed? Ez tökéletesen ellentétes lenne a tudományos módszertannal."
-- Rosszul következtettél. Ezt csak te mondtad, hogy én úgy közelítem meg. (Ugyanakkor az érzelmek átélése is különleges dolog.)
"Nekem úgy tûnik, hogy te vagy az, aki mindenkinél jobban akarja tudni."
-- Csak azoknál, akik nem foglalkoztak, vagy csak érintõlegesen foglalkoztak a kérdéssel.
"Most ezt magadra, vagy rám érted?"
-- Rád.
"Miért ne érteném?"
-- Mert nem látsz ki a dobozból.
"Magyarázd el értelmesen. Miért esik nehezedre bõvebben kifejteni a gondolataidat?"
-- Nincs annyi idõm. Különben is felesleges idõpazarlás lenne, amikor a másik nem megérteni akarja, csak a saját igazát szajkózni.
"Tegyük fel, hogy igazad van. Akkor hol jön itt be a lélek? Ha azt hiszem, hogy van lelkem, akkor nem dönthetek?"
-- Már miért ne dönthetnél? Akkor nem az agyad dönt azokban a kérdésekben, amikben csak tudatosan születhet döntés, hanem az a valami, ami befolyásolja az agymûködést.
"Másrészt ez az egész csupán arról szól, hogy mit hiszünk a lélekrõl, és nem arról, hogy valójában létezik-e."
-- Ha így jobban érzed magad...
"Látim megint kifogytál az érvekbõl, és jön a személyeskedés."
-- Ez nem személyeskedés.
"Aki a lelkiismeretére nem hallgat, azt szerinted ez mennyire érdekli?"
-- Az is egy döntés, hogy nem érdekli a dolog.
"Látod, megint materialistázol. Ráadásul ismét elfelejtettél érvelni."
-- Nem én vagyok itt az elsõ, aki megúnja az érvelést veled szemben, mert te anélkül mondasz ellent állandóan mindennek, és mondod a szabvány szöveget, hogy valóban megértenéd.