"Rosszul következtettél. Ezt csak te mondtad, hogy én úgy közelítem meg."
Akkor egész pontosan mit állítottál?
""Most ezt magadra, vagy rám érted?"
Rád."
Akkor szólok, hogy te tévedsz nagyot.
"Mert nem látsz ki a dobozból."
Biztos vagy benne, hogy nem te vagy "dobozban"?
"Nincs annyi idõm."
Akkor meg minek állsz le vitatkozni?
"Különben is felesleges idõpazarlás lenne, amikor a másik nem megérteni akarja, csak a saját igazát szajkózni."
Ne magadból indulj ki.
"Már miért ne dönthetnél? Akkor nem az agyad dönt azokban a kérdésekben, amikben csak tudatosan születhet döntés, hanem az a valami, ami befolyásolja az agymûködést."
De itt arról beszéltünk, hogy miért hisz vagy nem hisz az ember a lélekben. A tényleges létezése ettõl független probléma.
Azt állítod, hogy sokan azét nem hisznek a lélekben, mert ettõl dönthetnek úgy, hogy figyelmen kívül hagyják a lelkiismeretüket. Erre kérdeztem, hogy pontosan hogyan gondolod ezt.
"Ha így jobban érzed magad..."
Te beszéltél errõl nem én. Engem jobban érdekel, hogy valóban létezik-e.
"Az is egy döntés, hogy nem érdekli a dolog."
Errõl van szó. Én azt nem értem, hogy mennyiben befolyásolja ezt a döntést az, hogy az illetõ mit gondol a lélek létezésérõl.
"Nem én vagyok itt az elsõ, aki megúnja az érvelést veled szemben"
Ritkán érvelsz rendesen, így nem tudom mit unsz meg.
Ha mag unod, akkor nem állj szóba velem. Az ilyen felesleges körökkel több idõd megy el neked is, mintha rendesen érvelnél.
"mert te anélkül mondasz ellent állandóan mindennek, és mondod a szabvány szöveget, hogy valóban megértenéd."
Nem mondok ellent mindennek. Ha valamivel egyetértek, akkor nem írok (ha mégis akkor meg az a bajod, hogy ismétlek valakit).
És nem "szabvány szövegem" van (inkább rád jellemzõ szeritnem). Én rendesen megindolkom a véleményemet, ha lehet hivatkozásokkal alátámasztva. És ha kell, szép hosszan kifejtem a témát.