Nem is kell lennie. A tudat mindenképp a legmagasabb szintû mûködés, ami minden másra ráépül.
Ennek ellenére hallottam olyan kísérletrõl, ahol valamennyire be tudták határolni a tudat helyét. A trükk az volt, hogy különféle ingereket mutattak az alanynak, akinek le kellett nyomnia egy gombot, ha tudatosan észlelte õket. Közben figyelték az agy különbözõ területeinek aktivitását. Volt különbség a tudatos, és a nem tudatos észlelés közt.
A részletekre már nem emlékszem, de az már ebbõl is látható, hogy nem teljesen reménytelen a tudat tudományos vizsgálata.
"Továbbá az agy nem "nézi" saját magát."
Nem is vagyunk tudatában a mûködés legnagyobb részének.
"A tudatban párhuzamosan megjelenõ képi és egyéb információk az agyban fizikailag elkülönülten találhatók, ráadásul kódolt, széttöredezett, stb. formában. De valahogy egy "illúzió" összeszedegeti és kikódolja magának. Ez az átélõ tudat."
A számítógépben is szanaszét vannak (kódolva, töredezve, stb.) az információk.
Sõt, mostanában már a feldolgozó egységek is. Mégis a futó szoftver magasabb szintjein ez nem érzékelhetõ, ott minden egyszerûen "kéznél van". Sõt, fizikai távolság a feldolgozás semmilyen szintjén nem jelenik meg.
Egyébként, ha a "consciousness" és a "brain" szavakat írod a google-be, akkor ilyesmiket lehet találni:
Volt még két kvantumfizikás cikk is. Az egyik a már korábban említett Roger Penrose féle elméletrõl szólt.
A másik meg abból indúlt ki, hogy az agy számítási teljesítménye, és reakcióideje túl sok ahhoz képest, ami az idegi kapcsolatok sebessége alapján lehetséges. Ennek az alapgondolatnak számtalan problémája van, amit most nem fejtenék ki, mert te úgysem errõl beszéltél.