Én jártam fél évig egy pékségbe péksüteményeket készíteni, ugyanis gyakorlati óránk volt. Persze reggel 6-ra kellett menni iskolaidõben és nem kaptunk egy fityinget sem, pedig ott ugráltunk a nyanyáknak. Nem ám megmutatták volna a különleges péksütemények elkészítési módját, hanem beálltunk rabszolgamunkába, hozd ezt, hozd azt, és ez így ment végig, míg elegem nem lett az egészbõl és jól megmondtam nekik a magamét. Aztán eljöttem abból a suliból, amúgyis sokat lógtam, a tanárok szivattak és azért, pedig állítólag van a sütemények készítéséhez tehetségem. A cukrászos részt nagyon szerettem csinálni, kedves tanárunk is volt és Õ nem ugráltatott minket, hanem rendesen megmutatta a fortélyokat és utána mi is megcsináltuk. Jó érzés volt a saját készítésû cukrászsüteményeket hazahozni. :) Az a tanár mondta is késõbb, mikor elmentem, hogy nem kellett volna otthagynom a sulit, de nem bírtam ki. Egyébként késõbb megtudtam, hogy az a cukrászoktatónk is otthagyta az iskolát, úgy látszik, Õ se bírta az ottani nyanyák szövegeléseit elviselni. :D