Vegyünk egy dinnyét. Szurkáljuk tele a héjára merõlegesen hurkapálcákkal olyan sûrûn, hogy a héjból semmi se látszon.
Ekkor kapunk egy olyan sünit, amelynél a pálcák a dinnyénél egymást érik, és a végeik között ujjnyi rés van..
A pálcák sûrûsége a külsõ végüknél 1 pálca/cm2 a felszínen 9 pálca/cm2, és ha képzeletben a középponton áthaladnak a pálcák akkor a középponton az összes pálca áthalad..
Vagyis a pálcák "térerõssége kint 1db/cm2..héjon 9/cm2.. a magban
(ezer pálca esetén) 9000/cm2..
Ha ezt érted, akkor azt is, hogy bármilyen forráshoz való közelség
arányában négyzetesen növekszik a térerõsség..
Ha a forrás fotonokat lõ ki és a milliomod-milliárdod része az átmérõje
vagyis 1e-12 akkor a felszíni térerõsség 1e24-szerese a kintinek..
Az elektronjaink még ennél is kisebbek.. Így a felszínük közelében a térerõsség sokkal, de nagyon-nagyon sokkal hatalmasabb..
Ezzel a felszínük közelében az idõlassulás is..
Így elég "belelógnia" az ilyen gigászi idõlassulású zónába az elektron
parányi részének, akkor ezen rész fotonná válik és elsugárzódik..