A gravitációs fotonok... Nos, azt tudjuk, hogy éter nincs.
Így nincs vákumban olyan közeg ami hullámokat vezethetne..
Ebbõl következõen, miután más mód nincs, az energia vákumban
sugárzással terjed.
Az energiasugárzásról tapasztalatból tudjuk, hogy fénysebességgel terjed.
Azt a valamit ami fénysebességgel terjed, Albert Einstein nyomán: foton-nak nevezzük.
(Tesszük ezt annak ellenére, hogy pontosan nem tudjuk, ill. nem határoztuk meg, hogy mi van benne.)
Feynman kutatásaiból tudjuk, hogy léteznek olyan fotonok, amik annyira kicsiny energiájúak "darabonként", hogy "láthatatlanok" és
csak hatásuk megjelenése miatt tudjuk, hogy vannak.
Feynman ezeket a fotonokat "virtuális fotonok"-nak nevezte.
Mindebbõl adódóan, az összes olyan fotont, amelyik "nem látszik",
de hatását érzékeljük, létezõnek kell tekintenünk.
Ilyenek a gravitációt, és a statikus töltésnek tulajdonított hatást
okozó fotonok is..
A nylon dörzsölés..
A nagyon jó szigetelõ anyagok elektronjai erõs kötésekben vesznek részt. Általában "kovalens"-nek nevezzük ezt a kötés típust.
Jellemzõje, hogy a két kötõdõ atom egy-egy elektronja, közös
pályát képez.
A másik jellemzõ, hogy nem "vegytiszták" az anyagok. Így a szerkezetükben idegen atomok is vegyültek.
Ezen "idegen atomok" elektronjai sokkal kevésbé kötõdnek, mint
a fõ tömeget adó molekulák elektronjai, vagy éppen ellenkezõen, az így beágyazódott szennyezõ atomok erõsebben vonzzák magukhoz az elektronokat, mint az az anyag amivel dörzsöljük.
Ezért kevesebb energiával ledörzsölhetõk, ill. utóbbi esetben,
õk szakítanak le elektronokat a dörzsölõ anyagról.
Így ha erõs dörzsöléssel a szigetelõ felszínérõl "lesodrunk"
néhány tucat elektront, akkor a szigetelõ tulajdonság miatt,
az "üres helyre" nem áramolhatnak az anyag többi részérõl
elektronok a megüresedett helyre, így a hely töltése - ill. töltés hiánya megmarad..
És itt jön a többlet elektronok, vagy a lesodort elektronok hiánya miatt, az atommagok által kisugárzott fotonok hatása.
Nekimennek a fotonok a szigetelõ anyagú papírszeletkék felszínének.
Az elmozdítható elektronokat a papírszeletek "túloldalára" vagyis a taszító forrással ellentétes oldalra kényszerítik õket.
Így az addig kiegyenlítettsége miatt semleges papír "polarizálódik".
Vagyis a sugárzó felöli oldala elektronhiányossága miatt pozitív,
a túlsó oldala negatív töltésû lesz.
Mi következik mindebbõl?
A pozitív töltötségü rész vonzza a negatív töltöttségût..
Ha pedig leszakítottunk elektronokat akkor pont fordítva: az így kilátszó pozitív töltés a papírszeletkék elektronjait a megdörzsölt nylon felöli oldalra vonzza, így alakul ki a papír polarizálása,