Richard Phillips Feynman (1918– 1988) amerikai fizikus, "virtuálisnak"
nevezte azokat a fotonokat, amelyeket az elektronok irányváltozásaiért,
"távoli" ütközéseiért felelõsnek tartott.
Ne feledjük el, Feynman valós megfigyelésekre keresett logikus magyarázatot.
Abból indult ki, hogy bár nem látható a hatást közvetítõ "valami", de ott van, és bizonyítottan hat az elektronokra.
Miután a legelegánsabb megoldásként a "virtuális" kifejezést alkalmazta,
elejét vette "minden felesleges, kötözködõ vitának". Mert ugye azt ami
csak látszólagos, az akár nincs is.. ebbõl adódóan nem is vitatható a léte.
A Nóbel-díj 1965-ös átvételekor sem volt már fiatal, így bár kétségtelen,
hogy korunk egyik legnagyobb elméjérõl beszélünk, mégis látnunk kell,
hogy a fotonok egymás utáni ütemébõl számítható frekvenciát, az egy-egy foton által szállított energiából számítható frekvenciától nem tudta elválasztani.
Ezért, mivel a "virtuális" fotonok saját hullámhossza több ezer, ill. több millió km-es, a detektálásuk ma még annyira "lehetetlen" az egy-egy elektronnal
végzett kisérletek körülményei között, hogy hogy hiába vannak,
de teljesen láthatatlanok, így elegánsan "virtuális"-nak nevezte "õket".
Mi a Feynman gráfok, valamint a virtuális fotonok valódi jelentõsége?
Nos csupán az, hogy bevezetésükkel már akkor matematikailag is igazolta a taszító és a vonzó "láthatatlan" fotonok létet, amikor még a többi fizikus,
a mezõk és erõterek létében hitt.
Sajnos, nagyon fiatalon Los Alamos-ban részt vett az atombomba kisérletekben,
ezért Neumannhoz hasonlóan, az ott kapott sugárfertõzés utóhatásaként
rákban meghalt. Nyugodjék Békében!
Talán ha a betegséggel való küzdelem, nem emészti fel az energiáit, akkor
amit a taszító ill. vonzó fotonokról eddig írtam, az már tananyag lenne.