És ez teljesen rendben is van, de egy tipikus Linux felhasználó szemszögébõl ez olyan, mintha valaki azt akarná, hogy a Lego autó összerakva és összeragasztva érkezzen, ne is lehessen szétszedni azt.
Volt szerencsém végignézni és végigélvezni az iskolaszámítógépektõl (HT1080Z-tõl) az elsõ 286-osokig megjelenõ számítógép vonalat kis hazánkban.
Ma, látva a gyerkõceim Lego prospektusát, éppen ez jutott eszembe: Nekem, mint gyereknek nagyszerû volt rakosgatni a kis kockákat egymásra és rohadtul élveztem, de MOST jó lenne, ha egy darabban jönne az a rohadék Lego és majd a kölyök szétszedi és összerakja magának késõbb.
Talán nem lövök mellé, de ez a mostani, produktum-központú, termelj-légy-hatékony világban az embereknek nincs arra igényük, hogy HÉTKÖZNAPI feladatok elvégzéséhez olyasmiket kelljen tudniuk, hogy milyen C rutint kell írni a billentyûzet-puffer kiolvasásához, ha a kínai hiragana billentyûzetét akarja használni.
Talán azzal sem lövök mellé, ha azt mondom, a Linux a fiatalok sportja, akik még megtehetik, hogy "nem termelnek", hanem "csak vannak" a társadalomban. (Benjamin Franklin mondta, mikor látta a Montgolfier-fivérek repülését és megkérdezték tõle, mi a haszna ennek az újabb találmánynak, hogy "... és egy csecsemõnek mi haszna van?") Nagyon flame-war indító kijelentés lesz, de: Mi a haszna egy átlagos embernek az egyetemi évei végéig?
A 70-es évek hippijei ma vezetõ beosztásban ülnek nagyvállalatoknál - és már nem kérnek a hippikorszakból. Ez megmarad a mai fiataloknak.
1991 óta sokat változott a világ és hála az információs hálózatoknak, a mai "hippik" már nem elveszett emberek, a világháló lett a Linux-hippik Woodstock-ja - itt mindig buli van!
Persze ott vannak a kutatóközpontok és egyetemek - ha nincs pénz, õk sem tolják annyira a szuperszámítógépeiket - ezt úgy értem, ha nincs ipar a kutatás mögött, akkor nincs a nyugalmas fejlesztõmunka sem. Az ipar sokkal kegyetlenebb, mint ahogyan azt egy egyetemi tanszéken ücsörgõ doktorandusz gondolja.
Szuperszámítógépek - pl. idõjárás elõrejelzés: ez olyasmi, amirõl pontosan tudjuk, hogy soha nem lehet megoldani (mert a matematikai modell eleve modell, ráadásul ezek az egyenleteknek van olyan tulajdonsága, hogy nem lehet tetszõleges idõintervallumra extrapolálni és még a bemenõ oldalon betolt adatok is hordozzák a mérési hibát) - idõjárást elõrejelezni olyan, mint a tetoválást meglesni a hátunk közepén: csak pörgünk körbe-körbe egyre gyorsabban és csak a szemünk sarkából látunk valami homályos dolgot.
Mivel közben kétszer is elfelejtettem, mirõl akartam írni, így ennyi, de majd jön a hozzászólás és csak eszembe fog jutni...