"Ilyen alapon nem ott tartanánk, ahol. Mindenre van egyszerûbb, de legalább nem is olyan jó megoldás. Lassan azért mégis jól megbonyolítunk dolgokat, hogy jobb legyen."
A te megoldásod az, ami bonyolult, "de legalább nem is olyan jó". A valósághoz jobban közelít, és sokkal egyszerûbben kezelhetõ a fix hullámhosszakon mintavételezés. A valóságban minden hullámhossznak különbözõ nullától különbözõ intenzitása lehet. Ezt jobban közelíti több fix hullámhossz mintavételezése, mint egy hullámhossz érték változó számú szomszéddal keverve.
A folytonosan változtatható hullámhossznak nincs haszna, mert a szem nem erre érzékeny. Az RGB megjelenítés hibái egyszerûen kiküszöbölhetõk (vagy legalábbis jelentõsen csökkenthetõk) ha pl. az eredeti 3 komponenshez hozzáadunk egy UV, egy IR, és néhány köztes komponenst. A régi technológiákkal való kompatibilitásban pedig ezerszer jobb ez a megoldás. De még akkor is egyszerûbb, ha nulláról kell felépíteni mindent.
"De itt arról beszéltél, miszerint az RGB képen nincsenek színárnyalatok."
Te beszéltél árnyalatokról, én meg félreolvastam, és hullámhosszt értettem.
"Pontos hullámhosszt nem, de mivel eredeti állításoddal szemben nem csak 3 adott hullámhossz intenzitását tudja mérni, és slussz, valamennyire meg tudja határozni, feltéve, ha csak egy van."
Fõként a 3 hullámhosszra alapoz. Egyébként meg pár újabb komponens bevezetésével könnyedén megoldható a probléma.
Egy változtatható hullámhosszú fényforrás egy konkrét tiszta színt lehet hogy szebben reprezentál, de egy valódi kép végtelen sko hullámhosszához képest nagyon rossz közelítés.
"És más szempontból is többet tud."
Pontosabban?
"Mit nem értesz? Ott van a 3+1 csoport esete."
Azt nem érterm, hogy mit akarsz ezzel, amikor nem errõl beszéltem. Arról volt szó, hogy az egy csoportba tartozó sejtek érzékenységi görbéinek kis eltérései nem befolyásolják az érzékelt színt.