"Már hogy közelítene jobban a valósághoz a 3 fix hullámhossz?"
Már nem konkrétan háromról van szó, lehet több is. Az RGB megjelenítõkkel kapcsolatos problémákat (amik a wiki-s idézetben vannak leírva), meg lehet oldani néhány plusz komponens bevezetésével.
"Butaság. Az utóbbi, ha kell, tudja utánozni az elsõt (sõt az alább írt kiegészítést is), de az elsõ nem tudja az utóbbit!!!"
A te módszered úgy tudja utánozni a valóságot, ha kiterjeszted az én javaslatomra, vagyis egynél jóval több komponenst használsz. Ez esetben viszont a hullámhossz változtatása nem sokat ér.
"1. A nem-fix hullámhosszas megoldásnál is megvan a visszafelé kompatibilitás! Be lehet állítani az egymás utáni pixeleket RGB-re. A több fix komponensûnél viszont gond lehet, hogy az új komponensek helyet foglalnak."
Ez nem visszafelé, hanem elõre kompatibilitás. Visszafelé kompatibilis akkor lenne, ha a régi eszközök és szoftverek tudnák értelmezni. Az én módszeremnél minimális változtatás kell csak ehhez.
"2. A 3+x fix komponensû jóval több adattal járna."
Nem sokkal több. És lehet jól tömöríteni, mivel általában a 3 komponens elég. A te módszerednél viszont az intenzitások mellett még a hullámhosszakat is tárolni kell. ráadásul változó számú komponens van, ami tovább komplikálja az adatszerkezetet.
"Csakhogy itt nem egy hullámhosszról van szó, mert a szomszédos pixelek más-más hullámhosszra állíthatók."
Akkor meg minek változtatni a hullámhosszt? Legyen mondjuk 7 fix komponens, és kész. Egy valós képnél te sem úsznád meg sokkal kevesebbel.
"Semmivel sem tud így kevesebbet, mint a fix RGB. Éppen ellenkezõleg."
Az RGB-nél lehet, hogy többet tud, de 7 komponensnél már nem jobb semmivel.
"Én meg már elõtte nem csak errõl beszéltem. Hanem arról, hogy a 3 csoport sem csak egy fix hullámhosszra (+/- pár %) érzékeny, hanem speciális érzékenységi görbéjük van."
De én meg nem errõl beszéltem, és ezt világosan le is írtam.
Igazán nem értem, hogy miért ragaszkodsz egy nyílvánvalóan rossz megoldáshoz. Akár a valós képet nézzük, akár a szem felépítését, mindenképp a fix hullámhosszak a hatékonyabbak.
Egy valós kép végtelen sok hullámhosszt tartalmaz. Ilyen esetben a digitalizálást mindíg fix pontokon való mintavételezéssel végezzük.
A szem pedig általában 4, de legfeljebb 6 komponenst használ a színérzékeléshez.
Bár az egyes komponensekhez tartozó sejtek érzékenységi görbéi elég szélesek, és jól átfedik egymást, mégiscsak fix komponensek. Pl. a zöldre érzékeny sejtek hiába érzékelik még a pirosat is, azt nem tudják megmondani, hogy gyenge piros, vagy erõs zöld színt érzékelnek. Csak egy intenzitás értéket küldenek az idegrendszer felé (lényegtelen, hogy a feldolgozás részben már a szemben megtörténik).