"Már akkor spórolok, ha 7-nél kevesebb komponens kell éppen."
Csak mesterséges képeknél van ilyen, oda meg az RGB is tökéletes. Egy fényképen szinte mindíg kell minden komponens. Persze csak ha tökéletes képet akarsz. De majdnem tökéletesnek meg jó az RGB is.
"Az átlagos képfeldolgozó programokat nem kell, hogy ez érdekelje."
Dehogynem.
"Tévedés, nem lehet azokból számolni. Gondolj bele! Egy sárga szubpixel pl. nem állítható így utólag a szomszédos piros és zöld átlagára, mert eltorzíthatja a kívánt színt."
Ennél picit okosabb megoldásra gondoltam. A sárgát akkor kell bekapcsolni, amikor az ember is sárgát lát. És persze ennek megfelelõen csökkenteni kell az RGB intenzitásokat.
"De igen, mert csökkentik a fényerõt."
Nem annyira, mint egy mostani monitoron ez egyszínû kép, és azzal sincs gond.
"Fogd fel, hogy pixelenként egy cella van. Keverék színek több szomszédos pixelekbõl jönnek ki."
Akkor a képminõséget rontod.
"Nem feltétlenül kell ezzel foglalkoznia a képfeldolgozó programnak."
Csak ha épp a színekkel akar dolgozni. Míg fix darab kompone3ns esetén rettentõ egyszerû ezt megoldani, nálad rendesen trükközni kell az adott pixel színének kitalálásához. Nagyságrenddekkel romlana a feldolgozás sebessége is.
"Nem, ha elég nagy a felbontás."
Akkor meg ugyanott vagy, mint 7 szubpixel esetén.
"Ha 25 komponensed lenne, akkor lenne ez igaz. 7 esetén 1-1 pontod van a pirosra, zöldre, kékre, sárgára, türkiszre, lilára."
Nem így kell elosztani. Még mindíg a szem felépítését kell követni. Alapesetben az RGB jó. A hibái az UV és IR tartományok lefedetlensége, és az, hogy a pálcikák is befolyásolják a színérzékelést, valamint az érzékenységi görbék átfedése. Ezek kompenzálásához elég a megfelelõ 4 új komponens bevezetése (IR + UV + 2 közbülsõ).
"Két különbözõ helyen van értelme másról beszélni."
Egy kis ismétlés:
Én : "Az már számíthatna, hogy a különbözõ sejteknek az érzékenységi görbéje más, de nem különböznek annyira."
Te : "Itt ketté kell választani az egy csoportba tartozók közötti különbségeket és a 3 különbõzõ hullámhossznál csúcsosodó érzékenységûek érzékenységi görbéje közötti különbségeket. A 3 csoport alap-görbéi is "érdekesek"."
Én : "Értelem szerûen az egy csoportba tartozókról beszélek."
Te : "Hát ne csak arról beszélj, ill. gondolkodj."
"Hát ez az, hogy 7 is kevés."
Ha 3 majdnem tökéletes képet ad, akkor 7 hogy lenne már kevés?
"Elméletben az RGB-nek is tökéletesen elégnek kellene lennie, mégsem az..."
Pont te idézted a wiki-s cikket, hogy miért nem jó elméletben az RGB. A gyakorlatban majdnem tökéletes. Az ott leírt hibák a legegyszerûbben néhány új komponens bevezetésével javíthatók.
"A válasz nem illik az állításomhoz. 1-2db hullámhosszról írtam, nem 1-2 bizonyos hullámhosszról."
Ezt nem értem. Akkor milyen 1-2 hullámhosszról beszélsz?
"Honnan tudod?"
Leginkább onnan, hogy sehol nem említik az eltérésekbõl adódó problémákat, vagy hogy egyáltalán mekkorák ezek az eltérések (te tudsz valami konkrét adatot?).
Ezen kívül az érzékenységi görbék kis eltolódása épp azért nem okoz gondot, mert olyan szélesek. És a komponensek se tüskék, hanem van egy kis szélességük.
A te megoldásodnak egyébként ugyanezek a hibái megvannak egy fénykép esetén. Ott nem egy-két hullámhossznak van nagy intenzitása, hanem egy folytonos függvény írja le az intenzitást a hullámhossz függvényében. Hiába adsz meg néhány hullámhosszt, az édeskevés a teljes spektrum gyenge közelítéséhez is. Néhány hullámhossz csak akkor lehet elég, ha figyelembe veszed a szem felépítését is, és olyan fix hullámhosszakat választassz, amikre a szem leginkább érzékeny.
Ha a teljes látható spektrumot akarod jól közelíteni, akkor nagyon sok hullámhossz kell függetlenül attól, hogy fix val változó hullámhosszakat használsz.