"A "De" utáni rész - az általam korábban írottak miatt - felesleges."
Már miért lenne felesleges? Ezekre még nem válaszoltál.
"Mire? Minek?"
Arra, hogy a valóságban hogy néz ki egy átlagos kép spektruma (pixelenként persze).
"Neki nem csak 3 számadata van!"
RGB kép esetén a szemnek sincs több adata, mint nekünk.
Olyan jó lenne, ha gondolkodnál is, nem csak írkálnál!
"Csak próbáld ki, hogy félfényerõre állítod a monitorodat! Szürkének vagy fehérnek látod-e majd az eredetileg fehér részeket...?"
Fehérnek. CRT monitort sose használtam max fényerõn, és most az elõttem levõ LCD is 60%-on van.
"Ejj, mert oda nem is jut fény (sötét szobában)! Akkor hiába verne vissza. Világos szobában viszont világos lesz az egész kép!"
Megint tévedsz. Egyrészt egy sötét szobában is van valamennyi fény (általában nem csinálnak full sötétet a vetítéshez). Másrészt egy jó projektor még viszonylag világos szobában is jó képet ad, és ha a vászonra nézel szép feketének látod a meg nem világított helyeket.
"Az egyszínû képpel egyszerû a dolgod, de egy összetett képpel már nagyon nem."
Az "egyszerûen" kifejezés pontosan az egyszínû fehérre vonatkozott, mivel hogy arról volt szó. Más esetekben értelem szerûen egy picit bonyolultabb.
"Nem olyan tárolásra gondoltam, ami bonyolult konverziót igényel. Éppen ellenkezõleg."
Vagy feldolgozni könnyû, vagy megjeleníteni. A kettõ együtt nem megy.
"Errõl is volt már szó. Jó lenne, ha nem tennél úgy állandóan, mintha nem lett volna szó dolgokról."
Te is olyanról írsz, amirõl már volt szó.
"Az RGB viszonylag jó, de idõvel nõnek az igények. Ahogy gyorsulnak a gépek, némi lassulás az RGB-hez képest fel sem tûnik, nem számít."
Egyelõre még nagyonis feltûnik az a lassulás. És én még nem találkoztam az RGB lecserélésére vonatkozó igénnyel. Majd valamikor biztos lesz.
"Bizonyos dolgokra igaz, más dolgokra nem."
Nem. Le is írtam, hogy miért, csak vaalmiért nem veszed figyelembe.
"Legyen a házi feladatod errõl gondolkodni."
Sajnos nekem rosszul megy a gondolatolvasás. Inkább tanuld meg érthetõen kifejezni a gondolataidat.
"És most mi itt mit is csinálunk? Beszélgetünk, vagy független monológokat mondunk??? Ha esetleg az elõbbi, akkor talán elvárható, hogy adott al-szálban egyrõl beszéljünk. Illetve, ha valaki felhoz valamit, a másik nézze meg, mit hozott fel, és arra reagáljon, ne teljesen másra."
Akkor fussunk neki mégegyszer:
Te : "Mint mondtam, "érdekesen" alakul az érzékenységi görbe, másrészt egyes sejteknek eltérõ helyeken van az érzékenységi csúcsa."
Én : "Ez nem számít, mert a kimenõ jel nem tartalmazza a konkrét hullámhosszt, csak azt, hogy az adott sejt milyen erõsen jelez. Az már számíthatna, hogy a különbözõ sejteknek az érzékenységi görbéje más, de nem különböznek annyira."
Te (a második mondatra reagálva) : "Itt ketté kell választani az egy csoportba tartozók közötti különbségeket és a 3 különbõzõ hullámhossznál csúcsosodó érzékenységûek érzékenységi görbéje közötti különbségeket."
Én : "Értelem szerûen az egy csoportba tartozókról beszélek."
Te : "Hát ne csak arról beszélj, ill. gondolkodj."
Te választottad szét a két ágat, majd engem csesztél le érte. Ráadásul felselegesen, hiszen a másik ág él és virul.
"Akkor talán keress fel egy szemorvost."
Talán tanulj meg értelmesen válaszolni.
"De nem érted!? Eredetileg úgy gondoltad, hogy elméletileg tökéletes, mert úgy látszott a számodra."
Jó, igen. És akkor mi van? Tudom, nem szoktad meg, hogy tévedek, de elõfordul idõnként, én sem vagyok tökéletes.
"Csak ha futtában olvasod, gondolkodás nélkül. De sajnos úgy tûnik, pont ez a szokásod."
Nem érek rá egész nap veled vitázni. Fogalmazz pontosabban, akkor nem értem félre. Ha a lényegre koncentrálnál, és nem kötnél bele minden lényegtelen apróságba, és ha a félreértéseket rögtön tisztáznád, nem csak hosszú vita után, és ha nem értenéd szándékosan félre amit írok, megint csak hosszú felesleges vitát generálva, akkor sokkal több idõm maradna a lényeges állításaid átgondolására.
"Mi ezen a villogás, hogy haranggörbe?"
Hát gondolom az, hogy tudod a nevét. Miért érezted fontosnak, hogy leírd?
"Idõvel egyre jobban megy."
A technikailag optimális és a legjobb együtt nem megy. Ez idõvel sem változik. Legfeljebb egyre elviselhetõbb a nemoptimálisság.
"Ilyen alapon még mindig a fekete-fehér tévénél lennénk, mert ahhoz képest a színes is nagy bonyolítás volt."
A színes kép hatalmas minõségi ugrás a fekete-fehérhez képest. Technikailag viszont nem olyan vészes, mert a szín információ külön csatornán kódolható. És egyébként is akkor sok nagyságrenddel kevesebb technikai eszköz létezet, amit érintett a változás.
"Már elhangzott erre a válasz, miért kérdezel rá újra és újra???"
Nem hangzott el a válasz.
Ez volt a kérdés:
"Elég ha csak azt nézzük, hogy a fehér szín elég gyakori, és azt 3-nál kevesebb komponenssel nem tudod elõállítani (és akkor az még nem is tökéletes fehér)."
Akárhogy számolom is fehér nem lesz 3-nál kevesebb színbõl. A tökéleteshez (és ezért csináljuk az egészet) még ennél is több kell.
Te pedig abból indultál ki, hogy 1-2 komponens majdnem mindíg elég.