decsendvanerre!
na dobjuk fel egy kicsit a topicot!
Egy futó pillanat,
Mely hirtelen tovaszaladt,
De emléke örökre megmarad,
S ettõl szívem meghasad.
Egy Hölgyet láttam egy padon ülni,
Kitõl egy srác kezdett távolodni,
Lassan kezük egymástól elcsúszott ,
S a srác megfordult, többet vissza nem pillantott.
Csak ment ment járta az útját,
Csak egykedvûen szedte a lábát,
A Hölgy hiába szólt utána,
Ö csak ment mint aki nem hallotta.
A Hölgy arcán csorogtak a könnycseppek,
S zokogva takarták el arcát a kezek,
S tudtam senki meg nem vigasztalja,
Mindenki elmegy mellette békén hagyja.
Nem szólnak nem vígasztalnak,
Csak csendesen elfordulnak,
S mire majd hazaérnek,
Már semmire sem emlékeznek.
Én is elfordítottam fejem,
De nem hagyott nyugodni lelkem,
Még a busszal tovarobogtunk,
S egykedvûen tovautaztunk.
Szívem hevesen dobogott,
Mit láttam nagyon felzaklatott,
De én semmit sem tettem,
S nem hagy nyugodni lekiismeretem.
Egy világ törhetett össze a Hölgyben,
S nem segít neki senki az újrakezdésben,
S a Szerelme törte össze e világot,
S maga után semmit sem hagyott.