A Tavaszhoz(C.B.-nek)
Kinézek az ablakon, és mit látok?
Ott lógnak a cseresznyefán a hófehér virágok.
Itt a tavasz, eljött újra,
gyógyír a sok téli búra.
A virágból hamarosan
Cseresznye lesz, mik pirosan
Csüngnek majd a hosszú ágon
S szétloccsannak pici szádon.
Aztán újra eljön az õsz
És a fákat a vidám csõsz
Kivágja és felaprítja
Csonka tönk lesz mindnek sírja.
A fákat még félhalottan
Rádobja a tûzre gyorsan.
Ott pörköli élve õket
Hogy melegítsék a még élõket.
A cseresznye mit az ember
Nem szedett le, ott lenn hever
Egy darabig, akkor aztán
Megrohad, a földbe marván.
Elmállik a vörös bõre
És a húsa mint egy põre
Kisegér fekszik ott a földön,
Várja nagyon hátha eljön
Az az állat mi megeszi
Kis õzike, vagy kisnyuszi,
Majd tovább rothad odabenn
Álmatlan álmában pihen.
De jaj, nagy dörrenés
Vérfröccsenés, haskilövés.
Felszakad a gida gyomra
Leesik a puha gyomra.
Így múlik el csendben szépen
Ez a tavasz, én meg érzem,
Hogy minden pont így a jó
Hajdi-Hajdi-Hajdihó.