Csak az út halad,
én ugyanott lakom.
Csak én sietek,
az idõ is neveti
léptemet.
Korai hajnalom hagyom
késõi ítélet, elvetem
megkopott nevem helyett,
hisz csak az állandó.
Bánat a korság, öszvér
örömét tépi a hazugság,
de csak lépni kíván
rövid árnya a homálynak
tompán múló vígaszára
Csak a szó tûnik el,
a lélek lapja untalan
zakatol, halld szava
akár a vonat sikolya.
De élsz.