A színtévesztés leggyakrabban elõforduló formája a deuteranomália, azaz a zöldszín-tévesztés. Lényege, hogy a szem ideghártyájában elhelyezkedõ érzékelõ sejtek, az úgynevezett csapok zöld szín érzékeléséért felelõs fényreceptora módosul, és a közepes hullámtartomány felõl a hosszabb hullámhossz felé tolódik.
Emiatt a színek érzékelése megváltozik, és az egyes színek egymástól való elkülönítése zavart szenved. Ezt lehet kiszûrni a színlátást vizsgáló füzetek, táblák segítségével.
A zöldszín-tévesztés X-kromoszómához kötött, recesszíven öröklõdõ tulajdonság, ezért a két X-kromoszómával rendelkezõ nõknél, akiknél a színtévesztést hordozó kromoszómát a másik, egészséges X elnyomhatja, csak elenyészõen ritkán fordul elõ. Az XY kromoszómájú férfiaknál azonban erre nincs mód, így a deuteranomália a férfiak 5-6 százalékát érinti.
A Cambridge Egyetem és a Newcastle Upon Tyme Egyetem kutatói az érzékelt hullámhossz-eltolódás miatt feltételezték, hogy a khaki szín érzékelése is érintett. Színkártyákat készítettek, amelyeken összesen 15 khaki-árnyalat volt feltüntetve. A kártyákat normál színlátású, illetve zöldszín-tévesztõ alanyoknak mutatták meg párosával, és megkérték õket, hogy értékeljék az árnyalatok közötti különbséget.
Míg az "egészségesek" egyáltalán nem tudták megkülönböztetni az árnyalatokat, a "színtévesztõk" egy része mind a 15 árnyalatot felismerte. A feladatok megoldása pedig a színtévesztõknek fele annyi idõt vett igénybe, mint a normál színlátásúaknak.
A kutatók szerint elképzelhetõ, hogy a deuteranomália azért maradhatott fenn, mert evolúciós elõnnyel bírt. A színtévesztõk valószínûleg könnyebben észrevették a fûben vagy a lombok között lévõ, azokhoz hasonló színû, lehetséges táplálékot, mint társaik.