Az igazság az, hogy a Carno ciklusnál a hatásfokot hõmérséklet kül. határozza meg. Ezt egy erõmûnél nagyban korlátozzák a szerkezeti anyagok jellemzõi és a méretek. A kristályos Si esetén ez nem néhány 100 °C, hanem annak többszöröse is lehet. A másik gond az evvel járó nagy nyomás lenne, de ezen meg a kis méretek segítenek (igen sokat). Így mindenféle termodinamikai trükk nélkül sem gond jó hatásfokot elérni. De ez nem is olyan fontos. Gyorsan kiszámoltam, hogy ha egy kb. 10 cm3 térfogatú AA elem helyére alkoholt töltünk, az 1,5 V-on közel 50 000 mAh-t tudna (100%-os hatásfok esetén). Ami még 10 % hatásfok mellett is 5000 mAh-t jelentene ami azért még így is jobb mint a mai akksiké.
Ekkora alkohol mennyiség elégetése egyébként kb. 7l légköri nyomású CO2-t eredményez. Ennek megkötése szükség esetén egy szintén néhány cm3-es lúgos abszorberben megoldható. Aztán keletkezik még némi vízgõz is, de annak megkötése sem ördöngõs feladat (ha kell).
Valószínûleg a zajtól sem kell nagyon tartani, mivel a kis mennyiségû égéstermék méret miatt az is könnyen lecsökkenthetõ, a vibrációk meg nagy méretekben sem jelentenek gondot. Az az 1,2 M rpm ilyen kis méretekben nem akkor bravúr, mivel a tehetetlenségi nyomaték, és a fellépõ cenrtipetális erõk a sugár négyzetével arányosak, ami itt igen kicsi.
Hûtés: A fenti példánál maradva mondjuk 10 órás üzemidõt feltételezve kb. 7W hõ elvezetésére van szükség (ha lassabban sütjük ki, akkor ennyi sem). Ez pedig csak a készüléken belül jelent megoldandó problémát, kifelé nem fog jobban melegedni az eszköz, mint egy zseblámpa.
Szvsz itt az (lesz) a lényeg, hogy tényleg tudjon magas hõmérsékleten üzemelni és sokáig bírja a nagy fordulatszámot is, mert akkor már nem lehet nagy baj a hatásfokával sem. Így azonos méret és tömeg mellett simán lenyomja a hagyományos galvánelemeket (akksikat), kis teljesítmény mellett is. Nagyobb teljesítményem meg már régen is az aggregátor volt a jobb, az akkumlátornál.