Különben az ismerõsödnek igaza van abban hogy a nyomás és hõmérséklet változások miatt újra és újra kell számolni mindent.
A hõkapacitásokat, a visszareakciót mindent.
Amirõl a szerzõk pedig alapvetõen megfeledkeznek, az az hogy egy olyan cellának, ahol az egyik elektród gázelektród, a potenciálja függ a nyomástól. Amikor a gáz nyomás eléri azt az értéket, ami az adott anyag feletti parciális nyomása a gázkomponensnek, ott a cella potenciálja zérussá válik. Vagyis közel nem biztos hogy annyi energiát szednek ki mint amennyit gondolnak. Az viszont igaz, hogy annyival kevesebb hõ is kell a bonláshoz, hiszen a bomláshõben benne van a környezeten végzett térfogati munka is, ami kis nyomásnál persze kevesebb.