Lukács Ernõné, Péter Ágnes, Tarján Rezsõné - Tarkabarka fizika, Móra Ferenc könyvkiadó 1972 82-83. oldal: Mágneses örökmozgó
Finsrud eszköze nem örökmozgó (Finsrud-dal készült riport!):
"Reidar says the machine does stop on occasions but that this is not on a daily basis. To start the machine the pendulums are swung by hand, this puts an external input energy into the system, given that the machine does stop this means it is not over 100% efficient."
"Az elsõ ötletet Európában Villard de Honnecourt, XIII. századi francia építész vetette fel (2. ábra). Az õ kerekének a kerületéhez karokon keresztül súlyok voltak szerelve. A karok csuklóval kapcsolódtak a kerékhez úgy, hogy egy forgástengelyhez közeli és egy attól távolabbi helyzet között tudjanak a súlyok átbillenni. A súlyokat a saját súlyuk billentette át egyik véghelyzetbõl a másikba. A kerék felfelé mozgó oldalán a súlyok a tengelyhez közelebbi helyzetükben voltak, a másik oldalon fõként a távolabbi helyzetükben. Az elgondolás lényege az volt, hogy a súlyok a lefelé mozgó oldalon az útjuk során nagyobb nyomatékkal hajtják a kereket, mint amekkora nyomatékkal a másik oldalon felemeli õket a kerék."
"The measured efficiency of my SMOT is 113.3%... BUT the mechanical losses AFTER the drop of the ball is about 34%... So this explain why the closed loop is not yet obtained."
"The device does not gather "free energy" as is sometimes advertised. It does convert potential energy in the form of the steel ball's distance from the magnetic source to kinetic energy as it rolls towards it - just as is done by any object when it falls. Similar forces are at work in the swinging of a pendulum, but the representation is created by the perceived increase in gravitational potential energy as the ball rolls up the ramp. The eye is not attuned to see the decrease in magnetic potential energy as it moves towards the magnet."
""Az egypólusú generátor" c. írás célkitûzése csak gyanítható, mert a szabadenergia fogalomról csak apránként derül ki, hogy valami energianyereség lehet. Maga az unipoláris dinamó már vagy száz éve a legközönségesebb tananyag, igaz, eddig még másnak nem jutott eszébe, hogy az energiamegmaradással szemben ellenpéldaként tárgyalja."
"A jelenség, amire hivatkozol, régóta jól ismert a fizikában, és nincs benne semmi rendkívüli, vagy rejtélyes vagy megmagyarázhatatlan. Megtalálható Budó Ágoston: Kísérleti fizika c. könyvének II. kötetében (Tankönyvkiadó, 1979) a 245. oldalon, ábrával, leírással és magyarázattal együtt. Szintén megtalálható Feynman: Mai fizika c. könyvének 6. kötetében (Mûszaki könyvkiadó, 1986) a 41. oldalon, szintén ábrával és magyarázattal. A Budó-könyvben még a generált feszültség képlete is megtalálható.
A magyarázat lényege, hogy a mágneses térben a korongot forgatva, a korongban lévõ szabad elektronokra a Lorentz-erõ hat: F=q(vXB), ez pedig egy E=vXB indukált elektromos teret hoz létre. A Budó-könyv megjegyzi: "A fenti elven alapuló unipoláris dinamógépek aránylag kis feszültségû, de igen nagy intenzitású egyenáram elõállítására alkalmasak; kiterjedtebb felhasználást csak újabban nyernek, fõleg elektrokémiai üzemekben."
Szóval valaki megint feltalálta a spanyolviaszt.
Azt viszont, hogy ez a gép a vákuumenergiát csapolja meg, vagy hogy többletenergiát lehetne vele termelni, nem tudom, honnan veszik. A jelenséget a Maxwell óta ismert klasszikus elektrodinamika maradéktalanul leírja és magyarázza."
Már Leonardo da Vinci is ama véleményének adott hangot az örökmozgók terén való munkálkodása eredményeképpen, hogy az összes ilyen terv kudarcra van ítélve: “... ó ti, az örökmozgó feltalálói, hány semmit nem érõ tervet alkottatok! Menjetek az aranycsinálók közé!” (Leonardo munkálkodásnak némelyek szerint épp az volt a célja, hogy bizonyítsa: az örökös mozgás lehetetlen, míg mások szerint az, hogy megalkossa az örökmozgót.)"