Látom nem vitattad az energia megmaradás tételének érvénytelenségét, a lengõ hintás példán keresztül. Ez megint csak dícséretes.
A hozzászólásodban lehetetlenként említed az elektrolitos falszárítást is.. sajnos, mert nem lehetetlen sõt!
A hatvanas években, régi építésû, téglafalazatú, családi házban laktam, olyan területen, ahol a felszín közeli talajnedvességnek igen magas volt a szóda és salétrom szintje.
Így a falazat kapillárisaiban a talaj fölé másfél méter magasra felkúszó nedvességet kellett megszüntetni valahogy.
Akkor még a silicofob készítmények nem léteztek, így maradt volna a költséges aláfalazásos szigetelés, az akkori technológiával.
Ez az út nem volt járható. Így maradt a tudomány.
A kapillárhatás felszívja a talajvizes oldatot, amely oldat a fenti párolgás miatt besûrösödik, (néha kikristályosodó fehér szóda ill. salétrom foltokkal) és így szabaddá válnak a kapillárisok és az elpárolgó oldat helyére újabb oldatot szívnak fel..
Fokozza a hatást, hogy a sûrûsödés miatt az ózmikus hatás is az oldat
felszívását segíti..
80 cm-ként elektródokat (hosszú vas szögeket) ütöttünk a fugákba a
talaj felett kb 20 cm magasan, és összekötöttük õket keményforrasztással egy a talajba szúrt alumínium elektródával.
Egy hónapon belül kiszáradt az addig folyton nedves fal.
A salétromos vakolatot leverve, tiszta malterral újravakolva a foltok véglegesen eltüntek.
Egy dologra kellett ügyelni, hogy a látványosan fogyó Alu eletródát
néhány évente ki kellett cserélni..
Az általad becsatolt link bal oldalán az ionfolyamatot meglepõ pontossággal ábrázolták.