...akkor a jelnek vannak a 20 kHz-es sávszélességen túl jelentõs alharmonikusai, így nincs benne a 20 kHz-es sávszélességben.
Így 20 kHz-es jelet nem lehet 20 kHz-es sávszélességen reprezentálni (még analóg rendszeren sem).
Így az egész példád értelmét veszti."
Nos, ez már annyira hamis, hogy vétek!
20-20 000 Hz -es tartomány teljes sávszélessége 19 980 Hz !!!
Vagyis a 20 000 Hz sávszélességbe belefér.. és eddigi 40 évben az analóg rendszerekben belefért, akkor te is elfogadhatnád ezt a tényt.
Bár a bõdületes tévedésed sem érv arra, hogy a Shanon tétel milyen..
Különben nem értelek, olyannal vitatkozol, aki önmaga is AD konvertereket, aproximátorokat, nagysebességû video digitalizálókat tervezett és készített már a 80'-as évek elején..
Rajzolj már le egy szinusz hullámot. Jelöld be a jellemzõ pontjait,
(maximumokat, minimumokat) és számold meg hány db pontod van,
(nálam ez minimum 5 pont hullámonként,)
Majd szorozd meg a legmagasabb frekvenciával, esetünkben 20 000-el
és ha 100 000 pont/másodpercnél kevesebb jött ki neked, akkor számolj újra, mert elrontottad..
Ha a 100 000 db minta/sec csomagból visszaállítjuk a szinuszokat,
és elvégezzük a Furier analízist, akkor megdöbbenhetünk azon, hogy még a 100 000 db minta/sec mellett is csupán 50 %-a van meg az eredeti információnak..
Ha 5 fokonként mintavételezel, akkor is a torzítás értéke 0,1 %-os nagyságrendû, de!
360/5= 72 db minta szinuszonként, de miután 20 000 db szinusz van másodpercenként így másodpercenként összesen:
72 x 20 000 = 1 440 000 db mintatát kell venni és még ekkor is 0,1 %-os hibával lehet csak rögzíteni az eredeti jelet.