Ha egyetlen szinuszjelrõl volna szó, annak lehetne jól többszörözni a frekvenciáját: torzítással és a kívánt akárhanyadik felharmonikusra hangolt szûrõvel.
Két baj van vele:
- az amplitudóban hordozott info elvész a torzításnál
- nem egyetlen frekvenciából áll a lentebb igényelt jel, hanem egymástól távol esõ frekvenciák sávjából.
Ha ezzel a módszerrel kezdenéd többszörözni a frekvenciát, a vége egy felismerhetetlen katyvasz volna.
Az angol wikin a Stan Meyer cikk végén felsorolják a szabadalmi leírásokat, letölthetõk pdf-ben. Ha tényleg mûködik, és ha az azokban leírtak alapján mûködik a szerkezet, akkor ott van egyszerûen elõállítható jelalak.
Ehhez csak egy trafót ír elõ és egy nem túl bonyolult négyszögjelet.
Sajna nem nagyon hiszek a szerkezetben. A videókon sose látni teljes folyamatot, melyben elindítja a gázképzõdést és föl is használja.
Amikor fémet olvaszt a lánggal, a készülékbõl a tetején kívül semmit sem látni.
Az autós felvételen látom a masinát, ahogy buborékol, tekergeti a csapot és ingadozik a fordulatszám, de ez tényleg egy minimálköltségvetésû jelenet: perceken át jár a motor valamilyen üzemanyaggal, Mr. Meyer pedig lelkesen magyaráz.
Ha meg kéne neveznem valami hasonló kinézetû jelenséget, a kavitációra tippelnék.
Az elõidézhetõ a vízbe merített rezgõ eszközökkel, látványos buborékképzéssel jár (gõz), a zárt tartályban a kamera elõtt nõhetne a nyomás. Vakításra kiváló, ha két amerikai tréfamester volnék, eljátszanám.
A következõ pár hónapban remélhetõleg egyesével beszerzek pár alap mûszert (Dózsa Gy. úti használtas bótból) szkópot, hanggenerátort és tápegységet. Már régóta tervezem, nem a hidrogéngyártás miatt :)
Ha nem jár sok vacakolással, adok majd egy esélyt ennek a kísérletnek, mert miért is ne?