Öcsém két verse:
A harcosok feltámadának
Csendes õszi éjjel az erdõt járom,
Önmagam keresem kint: a halált várom.
A lehulló falevél utolsót perdül,
Lehull a földre, többé nem zöldül.
Büszkék lépteim ezen a büszke földön,
Harcok mezeje ez, hol egy holló õrköd.
Halott vitézek fegyverén rúnák állnak,
A harcosok az égben miránk várnak.
Léptem lassul, az emlékek nagyon fájnak,
Iszapos, kiszáradt tóban felperzselt ágak.
Kürtszó harsan, a harcosok visszatértek!
Mind harcba indulnak, s engem néznek.
U.B.
Gerje-szörny
Mélybõl feltörõ gonosz átok
Sötét szemmel tekint rátok.
Gerje partja vértõl mocskos
Szörny lelke ettõl gyászos.
Hét Gyermekét százszor leölték
Tisztán csillogó vizét szennyezték.
A tóparti erdõk utolsó levelei
Lehullanak,mert a szörny könnyezik.
Suhogó szellõk szárnyalnak odafent
A Gerje-szörny embert eszik odalent.
Gonosz arcát kihajtja a víztükrébõl
A hó csak hull, hull rá,
Úgy iszik az emberek vérébõl.
U.B.
Informatika és tudomány
