Az atombombákat elég nehéz sugárzásmérõvel kiszúrni, és szállítás esetén csak árnyékolás kérdése a megfelelõ álcázás. Az orosz táskabombák súlyában is ennek volt jelentõs szerepe, ezért a méretre nem is voltak nagyok. Koreának meg tengeralattjárói is vannak, így önerõbõl is „szállíthatna”.
Technológia. Azért azt be kell látni, hogy manapság, már nem olyan nagy dolog atombombát gyártani mint 50 éve. Különösen, ha van egy atomerõmû is hozzá, akkor szinte csak pénz kérdése. Ha az nincs, akkor elég pl. hulladéknak számító kiégett fûtõelemeket venni. Ezért is próbálja az utóbbi idõben az Atomenergia Hivatal a nukleáris anyagok minden grammjával elszámoltatni akit tud.
Felhasználás. Terroreszköznek ideális, a hidegháború idején is erre mentek rá, a minél nagyobb bombákkal, ill. hogy gyorsan megsemmisíthessék az ellenfél gazdaságát. De taktikai célkora is kiválóan alkalmazhatók (persze itt nem a több gigatonnás H bombákra kell gondolni). Korea is nyilván erre épít. Ha az amerikai haderõ a szokásos módon felvonulna, egyetlen bomba bevetésével elejét vennék az offenzívának. Természetesen erre is vannak harcászati megoldások, de úgy jóval nagyobb veszteségekkel járna és sokkal drágább lenne a háború. Valamint nagyobb erõfölénnyel is kellene belevágni, ami most az USA-nak valószínûleg akkor is túl nagy teher lenne, ha kivonulna a „gyarmatairól”.
Alkalmazás. Ezt többnyire inkább a közvélemény tiltakozása gátolja, ami Koreánál nem gond, egyrészt mert a köz véleménye „megegyezik” a hadvezetés véleményével, másrészt az õ fejüket nem tömték 50 évig avval a marketingszöveggel, hogy ha atomháború lesz, akkor minden elpusztul a földön.
Szóval most nem egyszerû a szitu. Amíg pl. India és Pakisztán nyomult ez irányba addig nagyobb nemzetközi ellenállás sem volt, mert mindenki tudta, hogy csak egymást akarják vele megszórni, Irán és Korea estében már sajna egyéb problémák is felmerülnek.