Bemegy a boltba és olyan ételeket vesz, ami mondjuk "divatos". Természetesen úgy néz ki, ami divatosnak nevezhetõ a környezetében, akár tetszik neki, akár nem. Szeretnék egy konkrét történetet elmesélni: A fodrász és köztem a következõ párbeszéd zajlott le pár hónapja:
-Szoktad vasalni a hajad? (ez a haj kiegyenesítését jelenti, ha fiúként nem tudjátok :)...)
-Nekem nem tetszik, szóval nem szoktam. -válaszoltam.
erre õ:
-Én most próbálom MEGSZERETNI, mert ugye, ez mostanában a divat.
Természetes, hogy befolyásol a világ minket, de kicsit túlzottan elfajult ez a dolog mostanság. Igenis ki kell akadni, mert az egy dolog, hogy a kedves Illetõ oda megy nyaralni, amivel utána felvághat és nagymenõ lesz, de könyörgöm, nehogy már feketebárányként emlegessenek, mert nem vagyok hajlandó a hajamat simítani, mert nem tetszik!
Szerintem ez a gondolkodásmód egyáltalán nem vezet embertelen élethez, ahogy fogalmaztál. A társadalomba való tartozás "földöntúli örömein" kívül én máshol is meg tudom találni a boldogságot.
A tanáros példád tetszik. Persze jó érzés, ha mások büszkék ránk, de ilyenkorra már jó, ha kialakul a "Non scolae, sed vitae discimus"-ba vetett hitünk.
"Csak nem egy kedves illetõ teljesen benntrõl jövõ vélemény..:)" ezt nem teljesen értem, illetve nem szeretném félre érteni, kérlek fejtsd ki bõvebben.