sok jo gyerek van a közeleemben, vidáman élik gyerek életüket miközben csinálj a dolgukat. jo oszztály vagyunk, a tanárok is szeretnek minket sokszor dícsértek is már minket:), mindannyian imádjuk a zenét, volt hogy külön programot szerveztünk tanítás nélküli napon amikor mindenki zenélt egy kicsit gitáron, szintón, a kettõt vegyítve, klarinéton, és csellón..és akkor még a fuvoláscsaj el se jött:P
De, azt hittem akarok valakitõl valamit, és amiért õ mástól akar valamit, azt hittem azért vagyok már szomorú egy hete. De asszem nem. igazábol, én senkitõl se akarok semmit.. mindenkit szeretek de nem akarok tõlük semmit.senkitõl se. nincs mondanivalóm. nekik se hozzám. így hogyan szerezzek barátokat?wáá azok vannak. Rossz kérdés. Hogyan Kommunikáljak? merthát, ha nem szólok valakihez, az ront a morálomon.
Ha lenne egy barátnõm vele tudnék így nélkül lustulni szavak nélkül is, dehát szavak nélkül ki figyel fel rám?
Az csavar az egészen egy kicsit, hogy még ha nem akarnék sem tudnék nem beszélni:) ha látják hogy nagyon csöndben vagyok akkor odajönnek és megpróbálnak beszélgetni valamirõl, vagy megkérdezik hogy van e valami bajom, bárkivel bármikor tudok beszélgetni, de értelem, mondandó nélkül, nincs gondolat amit átadnánk egymásnak, dehát, ha nem beszélgetni nem szeretek mert a morálom romlásával jár, aláb nálam mostanában különösen, akkor miért ne beszélgetnék velük. Egyre jobban zavar az értelem nélküli jókedv XD és az hogy a rossz poénokon is nevetnek, és nekem nincs mit mondanom, pedig szeretném ha lenne. Ez az én nagy problémám, ami boldogtalan boldogsággal jár, hiszen minden szép és jó, csakhát.. mit kéne tennem...?