"gondolom itt is inkább a marxi értelmezést vallod" ezt nem éppen értem, mert Marx az államot tette mindenhatóvá, libertáriánus létemre John Locke, David Hume, Adam Smith, John Stuart Mill, Thomas Jefferson stb. filozófiáját követem, Marxot pedig a legsõtétebb álmaimban sem tudom elfogadni, mert igaz, hogy mûvében vannak értelmes dolgok is, a baj ott van, hogy igazán majdnem senki nem tudja megérteni, sõt gondolom õ maga sem volt teljessen tisztában azzal amit írt. (persze nem eredeti német nyelven olvastam, de angolul elolvastam a mûvét), viszont nem tudok vele egyetérteni nagyon fontos dolgokban. Ronald Reagan egyszer mondta, hogy a kommunista az aki olvassa Marx-ot és Lenint, az antikommunista pedig az aki megértette. Mindenesetre az említett skót, angol és amcsi filozófusokkal jobban egyet tudok érteni. Persze ehhez kötöm még Bertrand Russell logikáját és racionalitását, meg Karl Popper nyitott társadalmát meg még sok minden mást, de Marxi értelmezésem nincs semmire az ég világon, úgyhogy nem tudom mire gondolsz. Röviden a filozófiám a magántõke, az személyi felelõség, az élet sérthetetlensége, a vagyon védelme (de csak a munkával megkeresett vagyon), az emberi (nem nemzeti, nem faji) közösségek önkéntes együttnûködése egymás segítése (állami beavatkozás nélkül), a minimális állam amely szükséges és amely elsõ dolga az ember jogainak megvédése, másik ember jogainak sértése nélkül.
Ezenkívül az állam szerepét még olyan területeken fogadom el, mint pl. ûrkutatás, és a közös (nem állami, hanem KÖZÖS) erõforrások kezelése - pl. frekvenciák, erdõk, vizek stb. Minden más mûködhet, és jobban is mûködik privát kézben. A szociális juttatást csak munkaképtelenek esetében fogadom el. Ezenkívül pl. korlátozott idõtartalmú segély munkaképeseknek még nem helyezkednek el, habár ez is lehet privát és mûködik is (egyházi alapítványok, stb.), de pl. ha nincs elég akkor mondjuk az állam is közbeléphet, habár ez részben ellentétes az értelmi joggokkal, de nem egésszen, ugyanis ez a filozófia azt mondja, hogy nincs jogunk valakitõl elvenni valamit (és akkor az államnak sincs joga), de viszont ha valakinek pl. élete, szabadsága azaz az értelmi jogai vannak veszélyben akkor kötelessek vagyunk segíteni. Szóval ez már egy picit bonyolúltabb, de pl. ha valaki élete veszélyben van akkor az értelem azt mondja, hogy meg kell védeni, menteni, sõt ez mondjuk egy kötelesség is, persze csak abban az esetben kötelesség ha nem veszélyezteti az saját értelmi jogainkat (életünket, stb.), ha igen akkor már nem kötelességünk, hanem saját magunk dönthetjük el, hogy segítünk vagy nem.
Na de Marx... na ilyen értelmezésem nincs.
Érdekes dolog... a piacon az alma ára kicsi, ezért mindenki veszi, mivel nagy a kereslet, az alma ára emelkedik, addig még nem éri el azt a szintet, hogy kevesebb lesz a kereslet, vagyis a kinálat-kereslet elmélete. Ez a szabad piac és ezt mindenki már ismeri. Akkor az alma árát meghatározza az állam (vagy valami kartel pl. amitõl az államnak védenie kell az embereket, és mégis õ is kartelként jár el), akkor az alma ára nem emelkedik, nem is csökken, viszont vagy lesz eldobni való, mert nincs elég vevõ, vagy nem lesz elég alma, mert sok a vevõ, az állam mire reagál, már késõ, a piacon rendellenesség van. Persze ez is mûködõképes rendszer, bár egy ideig. Viszont van egy harmadik eset is amirõl nem igen beszélnek, az alma árát a szabad piacon a kínálat-kereslet határozza meg, de nem a fogyasztó veszi az almát, hanem a fogyasztó eszi, és egy harmadik valaki fizeti. Ebben az esetben az alma ára nagyon megnõ, mert a fogysztót nem érdekli, hogy drága, õ vesz amennyire szüksége van és mivel nem õ fizeti akkor még többet is (jelenkezik a pazarlás), at alma ára meg megy fel, mert mindegy, hogy mennyi, a fogyasztó ugyis megeszi. Igy mûködik az államilag finanszirózott (pardon adófizelõk által) rendszer, pl. egészségügy, oktatás stb. Azért van az, hogy a piaci igényektõl eltér az oktatásistruktúra, hogy sok az olyan egyetemista amely nem diplomál, vagy 10 évig jár egyetemre, vagy 3 egyetemet fejez de 1 munkája sincs... az egészségügyben az is beteg akinek semmi baja, de még hamondjuk ez nem is igaz akkor is a költségek nagyobbak, mert nem a beteg felelõsége, nem a beteg fizeti... tehát emelni lehet. Biztosítási (akár privát) esetében is ez jelenkezik, mert ott is más (a biztosító) fizet, mert OK, az, hogy fizessük a biztosítást, de a gyógyítás költségei jóval magasabbak, a dolog, csak ott van, hogy a privát biztosító szigorubban ellenõriz, de ettõl még nem szünik meg a probléma.
Ezért van az, hogy az oktatási és az egyészségügyi költségek az inflációt jóval meghaladva nõvekszenek. Na erre kell megoldást találni. Az oktatás nem nagy gond, mert ott takarékosság és kölcsön megoldja a gondokat (csak idõben kell kezdeni és felelõséggel kell csinálni), viszont az egészségügyben a takarékossák csak részben oldja meg, mert nem biztos, hogy elég lesz, akkor az sem biztos, hogy mikor lebetekszünk már van pénzünk, mert fiatalon is bajunk lehet, kölcsönt nehéz kapni fõleg ha nem tudjuk, mi lesz a gyõgyítás eredménye, ha nem biztosításunk van akkor már van a harmadik személy aki fizet és ez miatt az árak idõvel az egekbe mennek. Na erre nincs válasz sajnos, bár nem tudok rólla, itt nem értek egyet sem a jobb, sem a bal, sem a libertáriánus sem s kommunista filozófiával...