Azért elméleti úton is elég jól meghatározhatók egy új elem fõbb jellemzõi. Én nem igazán látom valószínûnek 115 rendszámú elem „csodálatos” tulajdonságait. A korábbi magyarázatok alapján semmiképp. Persze nem zárható ki, hogy valami eddig ismeretlen mérhetetlenül kis jelenség épp itt növekszik meg, de nem túl valószínû
Az elemek száma meg sajna nem végtelen. Túl sok már nincs hátra. A K-befogás nevû jelenség miatt. A nagy töltésû atommag „magához rántja” a legbelsõ elektront (ez persze csak képletesen értendõ, mert valójában sok minden lejátszódik ott) és a befogott elektron egy protonnal egyesülve neutronná alakul, és ennek eredményeképpen egyel csökken a rendszáma.
A K elektronok befogásának valószínûsége egyre nõ minél nagyobb az atommag, és fölötte a sok elektronhéj. Olyan 130-135 körüli rendszámnál már egyszerûen nem léteznek elemek, mert ahogy kialakulna körülöttük az elektronhéj, egybõl „vissza is minõsítik” magukat könnyebb elemmé.
Aztán ha véletlenül sokkal nagyobbra sikerül „hizlalni” egy atommagot, akkor létezik olyan állapot is ahol az elektronok mind a „magban” vannak és neutronokat alkotnak. De ezt már a természet is másik oldalról éri el, ld. neutroncsillagok.
Szóval csodák nincsenek. A körülöttünk lévõ világmindenségnek is vannak fizikai korlátai. Amit a természet nem tudott szélsõséges körülmények között létrehozni, az nekünk sem fog menni. Ha lennének egyéb (számottevõ felezési idõvel rendelkezõ) elemek, azok elõfordulnának itt a földön is. Ha meg rövid a felezési idejük, akkor a részecskegyorsítókban, atomreaktorokban, atombombákban „legyárthatók”.
Az elsõ mondaton túl, ezért is gondolom, hogy ha létezne az Elirium (akár más rendszámmal) azt már ismernénk.