Nem vele van a baj. Sokkal inkább azzal a liberális köntösbe bújt destruktív irányzattal, amely a neokonzervatív politikai elitsziget ellenére Amerikát és sok más európai országot uralja. És az, hogy uralhatja, a neokon balgaság hibája is, amely azon lovagol, hogy most akkor melyik a helyes: a darwini evolúció, vagy az intelligens dizájn, ahelyett, hogy pragmatikus, napi problémákat (kábszerfogyasztás, a 0 tolerancia ellenére még mindig fennálló bûnözés, az illegális bevándorlás, a holywoodi szennyáradat, a terrorista fenyegetés) megoldana. Amely problémákkal, kisebb skálán, mi is szembesülünk (szándékosan nem írtam azt, hogy küzdünk).
És hogy visszatérjünk a topik témájához: amíg ezeket a nagyonis földi problémákat nem tudod megoldani, akkor hogyan is remélsz sikereket az égiekben, mármint az ûr meghódításában?
Még csak egy gondolat: amíg mi itt nyugaton azon sírunk, hogy személyiségi jogokat sért-e a videokamerás megfigyelés, addig pld. Kína ezeket a dolgokat egy KB határozattal rövid úton elintézi. Van-e esélyed ezzel a hatékonysággal szemben? Hosszú távon nincs. Még szerencse, hogy Kína nem egy muzulmán ország és pragmatikusan gondolkodnak, a kommunista ideológiát sem erõltetik különösen, hanem lényegében a párt társadalmat összetartó, központilag irányító erejét õrzik meg, az eredeti marxista-leninista-maos ideológia nélkül.
Abban sejtem, hogy egyetértünk, hogy csak egy rendpárti politikai kurzus tudna új lendületet adni nyugati társadalmainknak. Reményeim szerint a neokonzervatív pártok felemelkedése tudna segítene, de az õ kezeiket viszont köti a minden nyugati neokon párt ideológiai alapját képezõ keresztény gondolkodásmód, amely nem képes arra a rugalmasságra, hatékonyságra, mint vetélytársa, a kínai gyakorlatiasság, vagy ellensége, az iszlám fanatizmus. (Az indiai vagy a brazíl stb. káoszról most nem beszélek, azok teljesen más világok, klasszikus módon nem is lehet megérteni õket.)
Az ûrkutatás terén, hogy megint visszatérjünk a témához, pedig az tapasztalható, - és én erre már évekkel ezelõtt felhívtam a figyelmet -, hogy az USA a nemzetközi ûrbázis álmából nagyon gyorsan kijózanodott, és úgy döntött, hogy továbbra is t.képpen egyedül folytatja a harcot. Szerintem ez jó döntés volt, feltéve, hogy tudnak felmutatni sikereket (a Mars-program máris egy ilyen siker). Azért, hogy védjem õket: az ûrkutatás terén, helyesen, nem akarták megismételni például az ENSZ tehetetlenségét, vízfejûségét. A további égi sikereik pedig, hogy szajkózzam magam, attól függnek, hogy sikerül-e a földön rendet teremteniük. (Mert a magánforrásokból építkezõ ûrhajózás csak apró sikereket tud elérni, áttörést nem tud hozni, a nagy projektekhez mindenképp kell az állami támogatás, magyarán az adófizetõk pénze.)
Na, osztottam az észt eleget, megyek, fõzök egy kávét. :-)