A Brit-szigetek területén és a mai Franciaország északi részén élõ kelták november elsején ünnepelték az újévet. A kelták úgy tartották, hogy az újesztendõ elõtti napon az élõk és a holtak közötti határ elmosódik, a halottak pedig visszatérnek. Október 31-én a magaslatokon hatalmas tüzeket raktak, termény- és állatáldozatot mutattak be. Miután kialudt a tûz, az ünneplõk hazatértek, a parázsból pedig egy-egy darabot otthonaikba vittek, ahol ismét tüzet gyújtottak és egész éjszaka virrasztottak.
A kelta hatások mellett a római hagyományok hagytak nyomot a Halloween átalakulásán. A fák és a gyümölcsök istennõjének, Pomonának ünnepét szinte egy idõben rendezték. Késõbb a szokások összefonódtak és kialakultak esemény ma is visszaköszönõ jelképei: a boszorkány, a fekete macska, a csontváz, illetve a tréfálkozás és a jóslás. A középkorban az egyház azzal támadta a Halloweent, hogy az ünneplõk a sátánt szolgálják, esténként pedig boszorkányszombatot tartanak.
Ünnep tengerentúli változata
Amerika felfedezése után a telepesek körében nem volt népszerû a Halloween, változást a 19. század közepe hozott, amikor valószínûleg a nagyszámú ír bevándorlók életre keltették az ünnepet. Elsõsorban az Egyesült Államokban és Kanadában bevett szokás, hogy a gyermekek jelmezekbe bújva házról házra járnak és édességet kérnek ajándékba. A felnõttek házibulikon múlatják az idõt szintén maskarába öltözve. Az ünnep nélkülözhetetlen kelléke a faragott tökfigura vagy annak mûanyag változata.
Halloween magyar fordítása
Október és november fordulójában összetorlódnak az ünnepek: a Halloween október 31-re, a mindenszentek november 1-re, míg a halottak napja november 2-ra esik. A leírásokban és a fordításokban éppen ezért gyakran keverednek a kifejezések. Öntsünk tiszta vizet a pohárba:
Informatika és tudomány
