Sok kis önálló rendszernek nincs létjogosultsága, ugyanis azért van hálózatba kötve egész európa, hogy egyrészt tudjanak kereskedni az energiával (igen ez fontos gazdasági érdek) másrészt, hogy ha valahol monjuk borul egy erõmû, akkor lehessen importálni, vagy el lehessen osztani a túltermelt energiát stb. stb.
Ha egy ilyen dominó-effektus szerû jelenség miatt (akármennyire fejlett a hálózat, akármennyi pénzt ölnek bele, akármennyire figyelik ilyen jelenségek mindig is lesznek és a világ elektromos hálózítaiban mindig is lappang egy ilyen úgymond rizikófaktor ami ezeket a dolgokat elõidézi, az energetika már csak ilyen dolog) összedõl egy nagy kiterjedésû hálózat, akkor az nem megoldás, hogy önállóan elkezdünk termelni, mert a hálózati visszakapcsolásnál, szinkronizálások miatt bizonyos régióknak újra le kellene állnia, és nem is olyan decentralizált kialakításúak az elektromos hálózatok, hogy ezt lehetõvé tegyék. Itt jönnek képbe az úgymond gyors reagálású erõmûvek, amelyek segítségével sokkal gyorsabban vissza lehet építeni a hálózatot. Ugyanis ilyenkor nem azt kell elképzelni, hogy most németországban leszakad egy kábel és napokig nincs áram, hanem egyszerûen létrejön egy olyan tranziens az egész hálózaton, ami egyszer lecseng és vége van. Az áramszünet meg abból fakad, hogy a nagy erõmûveknek meg az alállomásoknak idõ kell amíg újra nekiállnak termelni, illetve újra összerakják a hálózatot.
Nem olyan egyszerû dolog ez, hogy jaj 21.század hát mekkora drága rendszerek meg fejlett technika és akkor röhely hogy hiba van valamiben. Meg nem is arról szól a dolog, hogy ki mennyit fejleszti a hálózatot, mert nem létezhet olyan nagy kiterjedésû elektromos hálózat amely hibamentesen mûködik.
Egyébként meg örökérvényû Murphy törvény: Ami elromolhat az el is romlik.
Ez energiahálózatokra egy kicsit megspékelve úgy néz ki, hogy minél nagyobb teljesítményû a hálózat annál váratlanabbul következik be a hiba, és annál nagyobb kárt okoz, minél kevésbé felkészültek a hálózat üzemeltetõi (remélem érthetõ az összefüggés).