Egy erõmû rendszerbe állításánál ugye az történik hogy van egy hálózat, amely mûködik, szállítja az energiát és a hálózat fel is van készítve az erõmû beiktatására mert szükség van a teljesítményére. Ilyenkor marha egyszerûen az történik, hogy fogja magát az erõmû elindítja a turbinát, felpörgetik a generátort, rászinkronizál a MEGLÉVÕ hálózatra, és meg van oldva a dolog.
Itt mi történt?
Hát volt egy hálózat, amire rá is termelt az erõmû, de a hálózatba beszállított energia csökkentése lassabban ment végbe, mint az igények csökkenése. Ez ilyenkor egy frekvencia növekedési folyamatot indít el (ahogy a cikkben is le volt írva) és ha ezt nem tudják megfékezni (elég gyorsan csökkenteni a betáplált teljesítményt) akkor egyszercsak elérnek egy határt, amin az erõmû nem fokozatosan csökkenti a teljesítményt, hanem leválasztódik a hálózatról (a nagyobb balhé elkerülése érdekében, mert pl. senkinek sem jó, ha szétmegy egy pér száz millás elosztóhálózati transzformátor, mert már nincsenek oroszok, akiktõl hozzunk, meg a GANZ mûvek is szépen tönkre lett téve, szóval vehetjük a svédektõl vagy a franciáktól a csillivilli cuccost jó drágán).
Mivel több erõmûvet is leválasztottak, hirtelen esett ki nagy teljesítmény, ami meg a túlzottan megtáplált hálózatot kevésbé megtáplálttá változtatta (kicsit hülyén fogalmaztam), a frekvencia növekedési tranziens csökkenésbe ment át. Ilyenkor természetesen az erõmûvek tartalék generátorai nem produkálják azt a teljesítményt amit az erõmû termelt, de jobb, mintha semmit nem csinálnának (mellesleg meg nem is tudnak mást csinálni) mert egy biztonsági rendszer által leválasztott erõmûvet visszakapcsolni nem fél perc)