Most komolyabban elkezdtem utánanézni a Fourier Transzformációnak. Eddig azért nem tettem, mert sejtettem, hogy matekból alig fogok érteni belõle valamit, meg egyébként is, nem hiszem hogy ilyesmit lehet követni a gimis középszintû matekanyag szintjén.
Szóval olvastam, hogy már a 17. század elején publikáltak cikket arról, hogy minden függvény felírható elemi szinusz függvények összegeként. Hmm, gondoltam, ez elég meglepõ, arra számítottam hogy ez a fourier transzformáció valamilyen modern dolog.
Ahogy láttam és megpróbáltam kivenni, a Diszkrét Fourier Transzformáció az, amivel tényleg fel lehet bontani valamit pontosan szinusz függvényekre, viszont ez tényleg lassú. Ez spec. nekem egyáltalán nem lenne gond (mert érdekel annyira a dolog), csak hát ki vagyok én, és ugye az átlag felhasználás fejében valószínûsítem, hogy mindenhol FFT-t használnak, ami viszont az egyszerûsége a pontosság fejében történik - persze azt én is átlátom, hogy nem ilyen egyértelmû, de azért lekerekítve szerintem ez igaz.
Ugyebár az meg érthetõ, hogy a DFT-t nem fogom tudni implementálni magamnak WAV-okra, mivel a képleteknek is kb. az 5%-át jó, hogyha megértem (egyenlõre), plusz ha érteném is, még mindig nem tartok ott, hogy programot írjak rá.
Na jó, azért megpróbálok optimistán állni a dologhoz. Egyébként itt a cikk, amit most épp olvasok róla : http://e-oktat.pmmf.hu/kepeshang_2_fejezet