Pattanj le a magas lóról, ne érezd már magad igényesebb meg jobb embernek attól, hogy te a Crysis-t isteníted.
"máshogy fogalmazok: szerinted ugyan azt a játékélményt nyújtaná a cry ha kiszednénk belõle azokat a dolgokat amik "élõvé" teszik"
Szarul fogalmazol. Semmi köze nincsen ennek ahhoz, amirõl beszéltem.
"vagy ha neked azért fáj a szíved, mert inkább a játék motorjába ölték a szellemi energiát nem a sztoryba?"
Igen, ez fáj.
"mert ha ez a helyzet akkor ezek szerint nem kell feszegetni a technológiai határokat, nem kell törekedni a valósághûségre, mert nincs semmi értelme, mert ettõl valójában semmivel nem lesznek jobbak a játékok ..."
Hülyeséget beszélsz. Nem tudom, hány grafikus dolgozott/dolgozik a Crysis-on, generálva a kibebaszottul valósághû kinézetet/fizikát. Ehhez képest elég lett volna néhány ember, akik összedobnak egy igazán ütõs sztorit (egyelõre még nem tudjuk persze a PONTOS sztorit, én is csak az ismert adatokból indulok ki).
Nekem a problémám az, hogy az utóbbi idõben nem arról van már szó, hogy a grafika fontosabb, mint mondjuk a sztori, hanem egyszerûen már NEM FONTOS a sztori. Régebben olyan játékok voltak, amiknek a sztorijait forgatókönyvírók, regényírók írták, és folytathatnám (manapság is van ilyen, pl. Advent Rising).
Engem az idegesít, hogy attól még lehetne jó szotrija valaminek, hogy jó a grafikája, illetve vadiúj fizikai nemtudommi van benne. A baj annyi, hogy a legtöbb ember egyszerûen rászarik, ezt te magad is bizonyítod.
Végszóként: a valósághûségre való törekedés csak a játékok egy bizonyos hányadán belül lényeges. Én például kurvára szeretek CSÉzni. Nem azért, mert "reális kommandós-szimulátor", meg nem azért, mert jó/rossz a fizikája, hanem mert élményt nyújt. Ellenben szimplán az új fizika nem nyújt semmilyen élményt. Számomra.