Õ volt az Alice in Chains nevû, nagyon-nagyon népszerû és nagy hatású Seattle-i grunge zenekar gitárosa és fõ dalszerzõje. Seattle-i banda volt még többek között a Soundgarden, a Pearl Jam, és a Nirvana is. Ez a négy zenekar körülbelül egyszerre lett sikeres a '90-es évek elején. A Pearl Jam kivételével ma már egyik zenekar sem aktív, a Chains kb. másfél éve turnézik különféle vendégénekesekkel, 10 év szünet után, de itt csupán egy "riszpekt"-jellegû megmozdulásról van szó: Layne Staley, a banda eredeti énekese 2002. áprilisában hunyt el drogtúladagolásban, a zenekar teljes munkássága az õ karizmájára, páratlan énekhangjára, és Jerry hibátlan gitárjátékára épült, Layne nélkül elképzelhetetlen, hogy a Chains új anyagot készítsen. A régi dalokat nyomják el újra, errõl szól az egész.
A négy fent említett zenekar közül a Chains hangzása, szövegvilága, énektémái a legsötétebbek, a dalszövegek központi témája általában a drog, a halál, a depresszió. Nagyon-nagyon depresszív zene, ha az ember túlságosan szentimentális, és ismeri a zenekar történetét, a Chains-dalok könnyen a depresszió poklába taszíthatják. Szóval csak óvatosan.
Jerry pedig már túl van 2 szólólemezen (Boggy Depot - 1998, Degradation Trip - 2002), az elsõ korong hangzázában erõsen hajaz a "Dirt" és az "Alice in Chains" c. Chains-lemezekre, míg a Degradation Trip már egy más jellegû saját lábán is megálló anyag.