Amit írsz a valóságban kissé bonyolultabb, összetettebb.
A digitális világ erõforrásai szinte korlátlanok. Azok a korlátok amiket ráhúzunk a reális világból nem mûxenek igazán. Az emberek ezt érzik is és azokat a javaikat amiket digitálissá konvertálnak, ahhoz is hasonlóan viszonyulnak, de ezáltal valójában az emberek is felelõssé tehetõk amikor így pénzt lopnak tõlük. Láthatóan tudomásul veszik, hogy ebben a világban mások az alapvetõ viszonyok. Tudják hogy a digitális világban (alapvetõen a tökéletes másolhatóság miatt) a monopóliumok csak ideig óráig tarthatók fenn. Így egy diffúz, rettentõen gyorsan változó rendszert kapunk.
A reális világ kapcsolatai viszont jórészt a monopóliuokon, és az ennek hatására kialakuló elosztási hierarchiákon alapul. Az ezekben való közlekedést általában a jog álttal szabályozott módon tesszük, vagy a pénzt mint egy általános jogosultságot biztosító engedélyként tudjuk használni (itt most nem részletezném a "fejlett világban" a gazdagoknak a joghoz való viszonyát, de nagyjából mindenki tudja mirõl van szó).
Viszont a '60-as évek végétõl nyugaton kialakultak a jóléti társadalmak, ami azt jelenti hogy az anyagi forrásokhoz is viszonylag korllanul juthatott mindenki hozzá. Ennek eredményeképpen a társadalom jelentõsen szabadabbá vált. Ez atrtott a '70-es '80-as évekig, amikor a forrás bõvülés korlátozását elõször az energiaválságra után a permanensen fenntartott feszültségre tudták ráhúzni. Ekkor a gazdasági szereplõk alapvetõ szemléletváltása következett be, addig a források ,a termelés, a fogyasztás és a minõség növelésével próbáltak profithoz jutni, de akkor rájöttek hogy célszerûbb mesterséges hiányt generálni a bõvités helyett; , verseny helyett pedig a monopóliumokra törekedni és a másikokat kiszorítani a piacról. Vagy is a profitmaximalizálásra hajtani.
A '90-es évek végén viszont megváltozott a helyzet, a Kínába az olcsó munkaerõ kizsákmányolása érdekében kivitt termelõkapacitást a Kínaiak a klasszikus módon, a fogyasztás kielégítésére, bõvítésére kezdték el használni és a 25 ezer forintos nájkicipõ mellett, megjelentek a 2500-Ft-os is. Ami a mondvacsinált válságokkal az eltorzított gazdasággal sanyargatott nyugatnak feladta a leckét. Pláne hogy a leszart kisfogyasztók a kreált válságok ellenére így a nagyságrendileg olcsóbb áruk miatt megfelelõ életminõséget, és a monopóliumoktól való függetlenséget tudnak fenntartani.
Van egy alapvetõ törvény, az emberek nem a nullákra hajtanak, nem minnél több pénzt akarnak, hanem eleget! Eleget ahhoz hogy az általuk elképzelt szinten éljenek, és a többi nem érdekli õket. Ez jelenti számukra a szabadságot.
A phisinggel/virtuális bûnözéssel a töredékét lopják ki az emberek zsebébõl annak, amit a monopóliumok mindenféle ellenszolgáltatás nélkül kiszednek.
Mennyi egy windóz reális ára, ha a technológiailag hasonló szinten levõ, nem monopólium által fejlesztett Linux ingyenes? Mennyi a gáz reális ára, ha egyrészt támogatás van rajta, másrászt egy állami vállalattól kapod, az államnak meg a jövedelmed 70%-át visszafizeted? (Szja, Áfa, TB, a munkáltató befizetései stb.)Mennyi a nájkicipõ reális ára, ha a kínaiak, az ua minõséget biztosító nónémet a töredékéért adják?
A nyugat valóban válságban van, és ebbõl a válságból a kiútat az Internet mutatja meg, de nem oly módon hogy "biztonságosabbá", korlátizottabbá, zártabbá kéne tenni. A megoldás, hogy az interneten már meglevõ ajándékozó kultúra modelljével, az anyagi világ hiány kultúráját is fel kell váltani.
Informatika és tudomány
