az alábbi hszeket olvasva elkalandoztak a gondolataim. a szalagtûzõm jutott eszembe.
állunk a sorban, izzadunk, mint a disznó. várjuk, hogy felcsendülljön a próbáról már ismerõs dallam. és igen. /Rákóczi-induló/ és hozzák a zászlókat. a suliét, a magyar zászlót, meg vmi kéket sárga csillagokkal...
zene ellhallgat. fanfárra hátra arc. várjuk a kövit. Isten, álld meg a magyart... és a Himnuszra elindultak felfelé a zászlók. középen, mintha a dobogó legfelsõ fokán állt volna a piros, fehér, zöld, címeres zászló. könnybe lábadt a szemem. és nem a szalagom miatt... egyszerûen leírhatatlanul gyönyörû volt. ez maradt meg a legjobban. :)