Sok dolgot írtál, amiket át kell gondolnom. Addigra pedig tovább megy a SG.
(Nem tudok mindennap számítógép elé ülni. Szervizes vagyok, járom a várost és az országot és meglehetõsen sûrû a meló. Szerencsére, hogy kopogjam le:-)
Az õs-liberalizmus és õs-demokrácia valóban szép dolgok. (Nem tudok most hirtelen jobb kifejezést rá. Az általad említett közgazdászokat nem tudom hogy mikor lesz idõm elolvasni, sajna nem valószínû hogy a közlejövõben.)
Talán legutóbb akkor álltak legközelebb ezekhez az eszményekhez, amikor a pionírok nagyon kemény, áldozatos és a jövõbe tervezõ munkával lassacskán naggyá tették Amerikát. A mai USA azokból az idõkbõl él énszerintem. Az õ példájuk (is) megmutatja, hogy bármely ország ill. birodalom, régió stb. hosszabb távú felemelkedése a dolgozó középosztály megvédésén és tervezésre, álmodozásra, célok kitûzésére és kitartó, intenzív munkára érdemes állapotba hozásán múlik.
Azt hiszem, sok ember elkeseredését többek között pont az az ordító ellentét-tömeg váltja ki, ami az agyunkban meglevõ szabadság-liberalizmus és demokrácia ideál, valamint a napi tapasztalatok között feszül.
Ám egy apró kérdésem volna. Én sokat töprengtem társadalom állapotával illetve ennek az állapotnak a szükségszerû továbbfeljõdésével (pontosabban: idõbeli változások) kapcsolatos modelleken. És nekem úgy tûnik -- és ebben csekély történelmi ismereteim is megtámasztanak -- hogy az ideális, szép és vonzó õs-demokrácia és õs-liberalizmus mint mûködõ társadalmi állapot sajnos NEM STABIL, annak idõbeli változásai sajnos abba az irányba mutatnak, amely felé mostanában megyünk.
De javíts ki ha tévednék, biztos már másnak is eszébe jutottak ilyesféle modellek. A magyar helyzetet jelentõsen befolyásolják külföldi erõk, ezért ez nem tisztán tanulmányozható rendszer. De: mintha a külföld meghatározó országai-régiói is ebbe az irányba haladnának, ha az elmúlt kb. 20-30 évet nézzük.