A Nokia valaha látott egyik legbrutálisabb mobiltelefonját kaptuk meg tesztelésre a gyártó hazai sajtóügynökségétõl. A 4 GB-os merevlemezzel rendelkezõ N91 annyira lenyûgözõ, hogy még most sem akarunk hinni a szemünknek.
Valamikor régen egy Nokia 3650-nel léptem be a Symbian operációs rendszerû telefonok tulajainak boldog és népes táborába. A Nokia egyértelmûen éllovasa a Symbiannak, és a finn okostelefonokon található S60 (korábban Series 60) grafikus kezelõfelület mind a mai napig az egyik legjobban használható megoldás. A Symbiannak és az S60-nak tehát komoly múltja van, de csak mostanában jutottak el ezek a mobilok arra a szintre, hogy MP3 lejátszónak lehessen õket használni.
Kattints ide a képgalériához!
Kattints ide a képgalériához!
A lehetõség mindig is ott volt, hiszen erre az operációs rendszerre rengeteg MP3 lejátszó alkalmazás létezik, de egy komplett és kiforrott megoldáshoz azért a gyártóra is szükség van. Az N91 a lehetõ legjobbkor jelenik meg, hiszen a Sony Ericsson gyakorlatilag verhetetlen a Walkman telefonjaival, de a Linux alapú Motorola ROKR E2 sem piskóta, és nem szabad megfeledkeznünk az Alcatel S853-ról sem. Múlt héten volt szerencsénk megvizsgálni a Nokia 3250-et is, amely gyakorlatilag egy MP3 lejátszó és egy Symbian mobil ötvözete. Az N91 viszont olyan minõségi ugrás a többi mobiltelefonhoz képest, mint amilyet egy iPod jelent az olcsó kínai MP3 lejátszókhoz képest.
Elsõosztályú minõség
A telefon egy tetszetõs, viszonylag nagy méretû dobozban érkezett meg hozzánk. A csomag tartalmazza a készüléken kívül az akkumulátort, egy jack dugós távirányítót, egy stereo headsetet, miniUSB kábelt a szinkronizáláshoz, töltõt, töltõ átalakítót és egy fém asztali bölcsõt. Ezek közül talán az asztali bölcsõ a legérdekesebb. Ez ugyanis rendkívül stílusos tartóként szolgálhat az asztalunkon, hátuljába bele dugva a töltõt pedig tölti is a készüléket. USB csatlakozó nincs rajta, mert az a telefon oldalán helyezkedik el, de ne szaladjunk ennyire elõre.
Elsõ dolgom az volt, hogy kiszabadítsam a telefont a doboz fogságából. Nem is annyira a látványa volt az ami megfogott, hanem a fémes elõ és hátlapja, illetve a tapintása. Kicsit vágódeszka alakú, tehát a kijelzõ irányába leheletnyit kiszélesedik, ezért kényelmesen lehet markolni. Habár elsõ ránézésre sok gomb és csatlakozó található rajta, de mégis olyan érzés az N91-et fogni, mint egy luxus sportkocsiban ülni. Ez a modell ugyanis nem az 50-60 éves vállalatvezetõknek készült, sokkal inkább a dinamikus életet élõ, bevállalós üzletembereknek. Ugyanakkor biztos nem néznek minket kispályásnak ha egy tárgyaláson elõvillantjuk a készüléket.
Elõlapján legalul egy flip látható, amelyen a zenelejátszó gombokat helyezték el. A flipet keményen megnyomorgattuk, hátha sikerül valamilyen hibát találni rajta, de olyan masszív, hogy csak letörni lehetne. Ez a fajta összeszereltség egyébként a telefon egészére jellemzõ. Kicsit feljebb a jól megszokott joystick, két gyorsgomb, és a hívás fogadó illetve elutasító billentyûk találhatóak. A joystickot sokan nem szeretik, és bár én is jobban kedvelem a 6680 ötállású navigációs billentyûjét, ebben az esetben nem volt okom a panaszra. A készülék kijelzõje 176x208 pixel felbontású, és 262 ezer színárnyalat megjelenítésére képes. A Nokia gyártott már ennél jobb display-jel rendelkezõ mobilokat, de az N91-nek mégsincs miért szégyenkeznie. A készülék tetejére került a bekapcsoló gomb, illetve egy kapcsoló a billentyûzárnak, közvetlenül mellette pedig a headset távirányítójának csatija, és egy 3,5 mm-es jack dugó látható.
A telefon bal oldalán, felül találjuk a hangszóró nyílását és a hangerõ szabályzót, legalul pedig a miniUSB csatlakozót. Hiányoltam, hogy egyik csatlakozót sem védi gumis fedél. A Samsung által alkalmazott eltolható kis mûanyag ablak például nagyon elnyerte a tetszésemet, szerintem más gyártóknak is jó lenne ezt az utat választani. A töltõ rendkívül vékony csatlakozóját egyébként alulra helyezték el. Elsõ ránézésre elég szokatlan helyen, jobb oldalon a kijelzõ tetejével egy vonalban terül el a telefon menü gombja, amelynek segítségével beléphetünk a menübe és ugrálhatunk a háttérben futó alkalmazások között. Bevallom nem túl kényelmes az elhelyezése meg lehet szokni. Kicsivel lejjebb egy külön billentyûvel távolítható el a rendkívül passzentos acél hátlap, ilyenkor a merevlemezt pedig lekapcsolja a készülék. Erre egyébként hangjelzéssel és a kijelzõn megjelenõ szöveggel is figyelmeztet minket a telefon. Valószínûleg erre azért van szükség, hogy a beépített 4GB-os merevlemeznek legyen elég ideje parkolópályára kerülnie mielõtt megszûnik az áramellátása. A hátoldalon nem csak az aktív hátlap, de a 2 megapixeles kamera is ad elég okot az izgalomra. Bár az N91 3G-s, mégis egy kamera van benne, amihez sem vaku sem pedig tükör nem tartozik. A készülékház igazán jó minõségû anyagokból lett összerakva, ezért sehol sem ropog vagy recseg, olyannyira, hogy a hátlap eltávolítása eleinte komoly kihívás.
A billentyûzet hozzáféréséhez le kell tolnunk az MP3 lejátszó gombokkal ellátott flipet, ilyenkor a billentyûzár kiold - feltéve ha korábban már bekapcsoltuk -, összecsukáskor pedig aktiválódik. A számgombok nagyon vékonyak, de annyira jó anyagból készültek, hogy élmény velük az SMS írás. Egyedül a "C" billentyût kényelmetlen egy kicsit megnyomni. Tényleg nem szabad ítélkezni a fotók alapján, mert a gombok jó kemények és mivel vékonyak, ezért megfelelõen el vannak határolódva egymástól. Biztosra vesszük, hogy az N91-et sokan akarják majd leírni mérete miatt. 113,1 x 55,2 x 22 mm-es dimenziói és 164 grammos tömege tényleg nem kevés. Ugyanakkor a fotókon jól látszik, hogy alig hosszabb egy 6680-nál. Ilyen technikai adottságok (4 GB-os merevlemez, 2 megapixeles kamera, 3G, Symbian oprendszer stb) mellett azt hiszem ezek a méretek egyáltalán nem vészesek.
Informatika és tudomány
