Ha valmi jótét lélek elmegy kampányolni (koncertet ad egy zenész, vagy valami "feleség" csak a nevét használja föl), összegyûjt pár(száz)ezer dollárt valamilyen karitatív célból, akkor azt mindenki szereti, hûûûû de jó arc.
Ezzel szemben ha valaki a saját vagyonából irdatlan pénzeket - több száz millió dollárt - öl egy alapítványba, akkor pedig megy a "fúj, a köcsög, utálom az arcát, és különben is buzi gazdag, meg leírhatja az adójából, meg deqrv@ jól jár vele", stb, stb...
Én talán naiv vagyok, de még azt is el tudom képzelni, hogy ennek az embernek a fejében már nem az motoszkál, hogy "de jó lenne még kaszálni néhány millát egy jó kis bújtatott marketing fogással", hanem hogy a maga "szerény" módján próbál valami "jót" tenni. De tényleg, vajon mi okoz neki nagyobb örömet? Ha növeli néhány bázisponttal a részvényei értékét, vagy ha jobb embernek érezheti magát?
Tudom, kicsit eltúloztam a dolgot, nem ennyire fekete/fehér a dolog, és a fanyalgóknak is igaza van, valószínûleg jól jön az adóból levonás, meg a többi, de egy picit biztosan ott van a jószándék is.
És félreértés ne essék, én is utálom rendesen a Picipuhát, és vele egyet jelentõ Bill Géct, de most azt hiszem, hogy csak egy emberrõl van szó (hiszen maga a mikrofos is pénzelhetne egy alapítványt, ha jól sejtem)...
Informatika és tudomány
