Én hobbiszinten játszok, (inkább csak blitz-et), és írtam már sakkprogramot is. Többféle programot próbáltam megverni, számos stratégiával.
A sakkprogramok (ma) 6-7 lépésig minden állásban 100%-osak. Ez a középjátékban alkalmazható taktikai csapások nagy részét kizárja.
A (korszerû) sakkprogramok tökéletesen ismerik a megnyitásokat, és az elméleti végjátékokat.
Ebbõl - leegyszerûsítve - két dolog következik:
Ahhoz, hogy nyerési esélye legyen egy halandónak, viszonylag hamar rá kell térni a középjátékra, és ismeretlen ágra kell vinni a partit. Természetesen, ha az ellenfél is sakknagymester, aki az adott megnyitást huszonix lépésig ismeri, akkor ez akár felesleges is lehet(ne).
Középjátékban pozíciós játékra kell törekedni, taktikai csapások, és esetleges gyors egyszerûsítések helyett.
Az mindmáig igaz, hogy a sakkprogramok erején a döntési fa végigszámolása hamar kifog. (nem látszik valószínûnek, hogy a számolási képességük valaha is nõ még 4-5 lépést.) Bizonyos állásokban (pl. ilyen egy jól áttekinthetõ végjáték is) adott esetben egy közepes játékos is kifoghat egy sakkprogramon.
Az esetek (állások) többségében azonban még a brute-force módszer is elég hatékony ahhoz, hogy néhány gigaherz segítségével a középjátékban lenyomassa a nagymesterek többségét.
Meglátásom szerint a sakkban a gépek elleni nyerés egyetlen megmaradt útja ezen speciális játszmák kialakítása.
Informatika és tudomány
