(Mind például Zimbabweban is, ahol Mugabe négerei elûzték a fehérek zömét és most éhezik az ország, ráadásul a lakosság 1/3-a meghalt kb. 10 év alatt. Mindenféle gonosz gyarmatosítók nélkül!)
Ruandában amúgy keményen ment az uszítás, rádióban is. A nemzetközi törvényszék el is ítélt emiatt egy minisztert, leeht többet is, én 1-rõl tudok.
Lényeg, a lényeg: ezekben az afrikai országokban viszonylag kis létszámû kommandós, ejtõernyõs ("desszant") egységgel már hatékonyan lehet beavatkozni.
A gond az volt, uygebár, hogy Ruanda francia befolyási övezet, amcsik nem akartak beleszólni. A franciák annyit tanultak az esetbõl, hogy eleféntcsontparton meg más országban ott a környéken már gyorsan bevetették fõleg az idegenlégiósaikat.
(Zimbabwe esetében Blair szidta Mugabét és verõlegényeit ("Mugabe's henchmen"), de nem avatkozott be, világpolitikai megfontolásokból. Inkább hagyta, hogy a fehér farmerek eltûzzenek onnan, kivéve akiket fel nem koncoltak (ilyen is volt, ellenzéki feketéket is beleértve).)
Szóval, nem olyan egyszerû ez a világpolitika, mint egy marsutazás vagy piramisépítés, gyerekek!