Holdbázistól a Második világháborúig? Ez nem semmi. Az USA hozott áldozatokat a második világháborúban, de ahogy katarzis is írta, elsõsorban saját magáért. Roosevelt hazárdírozott, illetve várt, hogy mindenki kivérezzen Európában. Ha valóban olyan nagyon eltökélt lett volna a szabadság eszmélye mellett, akkor nem vár addig amíg Japán megtámadja és nem dobja oda fél Európát egy diktatórikus hatalomnak. Sõt egyáltalán nem támogatta volna Oroszországot, hiszen egyedül is megnyerhette volna az egész háborút. Igaz, nagyobb áldozatok árán. Senki sem tudhatja, hogy mi lett volna, ha a történelem máshogy alakul. Ki a legnagyobb vesztese a világháborúnak? Az önálló európia pénzügyi világ, ami megszûnt létezni.
Egyébként szerény véleményem szerint az emberiség már régen lecsúszott arról, hogy valaha is még egyszer kitegye a lábát egy másik égitestre. Clinton második kormányzása után, amikor a gazdaság még eléggé prosperált ahhoz, hogy légvárakat kergessünk, nem léptünk. Most már késõ. Soha nem lesz olyan felesleges pénzügyi forrás, amit "elmulathatunk" romantikus reménybe illõ emberi holdutazgatásokra.
A Földön elindult a visszaszámlálás. Mi fogja lekötni Amerika figyelmét 2020-ban? Hát nem ûrruhás emberkék, amint egy szikladarabon ugrálnak, hanem, hogy azt a kevés ásványi anyagot, lakható területet, megiható vizet, amit még szórtunk el, tettünk használhatatlanná, vagy szennyeztük be, magáénak tudhassa.
Idéznék egy 1997-es mûsorból, aminek az emberes ûrkutatás volt a témája. 1999-re teljesen elkészül az Alfa ûrállomás állandó, 7 fõs legénységgel, 2001 körül elindul az ûrállomásról a Marsra az emberes ûrexpedíció. 2004 körül ûrállomás jön létre a Marson, 2007-ben pedig már a Mars légkörében is mûködõ repülõgépek repülnek. Azt hiszem erre mondják, hogy nem jött be.