Igazából ketté kell választani a "felhasználókat" - a település frekventált zónájában megrendezett tüzijáték ellen nem lehet mit tenni, mert ugye az ember azóta egyre hülyébb, mióta lemászott a fáról (antropológia tanár szerint: ha nem egyenesedünk fel, akkor nem fájdul meg a hátunk)...
Valaki lentebb írta, hogy ez hozzátartozik a szórakozáshoz.
Szerintem a lõpor és egyéb robbanó eszközök feltalálása elõtt is tudtak az emberek szórakozni.
A másik csoport, akik ezeket a kis zöld pálcikákat dobálják arra, amerre mennek, és ellenõrizetlenül durrogtanak rakétákkal...
Na ellenük azt kellene alkalmazni, hogy arányosan megnövelt hanghatással felrobbantani mellettük ilyen eszközöket - aztán mikor vért vizelnek az alsógatyájukba és anyuciért sírnak, akkor leírni nekik, hogy "látod kisfiam, ezt hallja a 200m-re lévõ panelkutya a lényegesen érzékenyebb hallásával"...
Soha nem fogja az egyszerû gyerek abbahagyni ezt az infatilis szórakozást, azzal védekezik, hogy egy napot a kutya is kibír - szerintem õ is kibírna egy bányarobbantást az aknában, védelem nélkül...
Legfeljebb nem kell utána hangrendszer DVD-zni csak felírat...
A legostobábbak, meg azt hiszik, hogy a kertvárosi kutya védve van - nincs, ellenben mióta bedobtak hozzá pár zöld pálcikát már epilepsziás, engem meg elõállítottak, mert megütöttem a kis szórakozó szomszédgyereket (oké, eltört a keze, istenem, de a kutyámat a mai napig gyógyszerezzük).
Ezek után nem kívánok rosszat azzal, ha azt szeretném, hogy minden hanghatással járó pirotechnikai eszköz használója ugyanazt érezze (ne többet és ne is kevesebbet), mint a kutyák - persze csak azon az éjszakán, amit szerintük a kutyák is kibírnak...